Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Szohurek Antal: A lelkipásztor kellékei és működése sz. Pál lelkipásztori levelei szerint

A LELKIPÁSZTOR KELLÉKEI ÉS MŰKÖDÉSE STB.

121

világítottak az emberek leikébe, s sz. Pál apostoli munkája nyomán népek, nemzetek ismerték meg s köszöntötték az Urat . . .

Ezt a nevet, melyen kívül »nem adatott más név, mely- ben üdvözülni lehetne« kell folyton, szünet nélkül hirdetnie napjainkban is az egyház szolgáinak : »Hirdesd az igét, légy rajta alkalmasan és alkalmatlanul, ints, kérj, dorgálj teljes türelemmel és tudománnyal«,1 kívánja ismét sz. Pál apostol. . .

Aki oly apostoli buzgósággal hirdette Krisztust, hogy a maga feloszlását kívánta, csakhogy Krisztussal egyesül- hessen, valóban példaképe a buzgó lelkipásztornak. Örökké mintája az apostolkodásnak ; megvalósítója Krisztus óhajá- nak : »Ignem veni mittere in terram, et quid volo, nisi ut accendatur«.

Ez a tűz égett, lobogott sz. Pál szivében s mint a kereszténység motorját űzte, hajtotta őt népektől népekhez. A szomjúságban szenvedők végre is megőrülnek, mert égető tűz emészti őket és hozza észbontó lázba.

Sz. Pál apostol Krisztűs után való szomjúságában szent extázisba került »raptus in tertium coelum«.

Ö átérezte, hogy nincs szebb tudomány, mint Jézus keresztje, »Absit mihi gloriari, nisi in Cruce Domini nostri Jesu Christi«. Azért ösztönzi az egyház szolgáit »Predicate Jesum Christum et hunc Crucifixum«. Tiniót- és Titushoz írt leveleiben pedig örökérvényű tanácsokat ad, mikép kell egy lelkipásztornak szent hivatalát betölteni. Mint kell Jézus Krisztus ügyét diadalra juttatni az emberek között.

A három levél állandó kalauza a lelkipásztornak, aki azt akarja, hogy elérje amiről sz. Pál írt : »reposita est mihi corona iustitiae«.

Lelkipásztori ideál van nyújtva e levelekben, nagyon, helyén való tehát, s a lelkipásztori buzgóságban csüggedők számára szükséges megismerni, mikép lehet az ideált meg- közelíteni, megvalósítani . . .

1 Tim. II. 4, 2.