Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
A DESPONSATIO HINT HÁZASSÁGKÖTÉS. 115 két hónapon belül a között válasszon, vájjon kolostorba akar-e menni, vagy férjéhez.1 Azonkívül még két esetben mondja ki III. Sándor az initiált házasság felbonthatóságát. Ez esetek az affinitas superveniens és impotentia.2 De mindkét esetben csak ex dispensatione bontja fel a házasságot. Más szóval úgy az impotentia, mint az affinitas superveniens csak alapját képezik a bírói mérlegelésnek, nem pedig ipso iure ható felbontási okok. Mai napig vigens ecclesiae disciplina, hogy a házasságot a kötés (a régebbi szóhasználat szerint : desponsatio) initiálja, az egybekelés pedig befejezi. A házasságot létre- hozza a felek megegyező akaratnyilvánítása, az egybekelés 1 C. 7. X. III. 32. 2 C. 2. X. IV. 13. >>Pictaviensi episcopo. Veniens ad nos P. prae- sentium lator nobis fraternitatis tuae literas praesentavit, ex quarum tenore perpendimur, quod quandam duxerat in uxorem, quam qui- dam dissuaserunt ei per mensem, ex quo eam duxerat, carnaliter cognoscere. Contigit autem, sicut dixit, quod pater jussit uxorem suam, quae sponsae mater erat, in hujus lecto jacere, quam diabolo suggerente cognovit. Transacto vero mense tam pater quam alii propinqui coegerunt, ut matrimonium cum sponsa sua consum- marét, quod facere noluit, donec tecum super hoc loqueretur. Tu vero etc. Inquisitioni tuae taliter respondemus, quod, si occultum esset hujusmodi peccatum, non posset matrimonium rescindere, quod publice contraxisses. Verum si publicum est, qwod matrem sponsae suae cognovit, et sponsae nunquam carnaliter adhaesit, imponenda est ei poenitentia etc., qua peracta, vel parte ipsius poterit ex dispensatione cum alia matrimonium contrahere, et illa alii nubere, et pater sponsae, si vult, potest factum dissimulare. Ceterum si sponsam cognovit ante quam matrem vel post, nunquam eam vel aliam potest accipere in uxorem.« c. 2. X. IV. 15. »Ambianensi episcopo. Quod sedem apostolieam consulis super his, quae tibi dubia existunt, gratum gerimus etc. , . . Verum licet Romana ecclesia non consueverit propter naturalem frigiditatem aut propter alia maleficia legitime conjunctos dividere, si tamen consuetudo generalis Gallicanae ecclesiae habet, ut hujusmodi matrimonia dissolvantur, non patienter tolerabimus, si secundum illam consuetudinem eidem mulieri cui voluerit, nubendi in Domino concesseris facultatem. Sicut enim puer etc. sic quoque qui impotentes sunt minime apti ad contrahenda matrimonia reputantur.« L. még c. 3. X. IV. 15. 8*
