Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés

98

DR. LUTTER JÁNOS.

Az apostolok közül különösen sz. Pál szól leveleiben elő- szeretettel a házasság kérdéséről.1

0 öfQ; avvf 'Ccviev, avd-ρωπος μη χώριζετοή. Maldonat (Commentarii in quattuor evangelistas. Tom. I. 253—254. 1. Moguntiae, 1862.) e helyet úgy értelmezi, hogy a hangsúly a számon és nem a nemen van (mascu- lum et feminam fecit eos). Vagyis az Isten monogámiát rendelt. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját s egy testté lesz nejével. Arra azonban, hogy miképen lesz egy testté nejével ? több nézet van. Sz. Jeromos, Beda és Sz. Tamás ez alatt a gyermeket értik, mert a gyermek a szülők közös teste. Mások, mint Sz. Pál (Kor. I. 6, 16.) a testi összeköttetésre, vagy az egymás testéhez való jogra (Kor. I. 7, 3—4.) gondolnak. Ismét mások, kikhez Maldonat is csat- lakozik, egy test alatt egy embert értenek (ember helyett test hebraismus). Krisztus tehát azt akarta mondani, hogy a nő mintegy a test, a férfi pedig a lélek s amint a léleknek nem kell a testtől elvál- nia, úgy a férjnek sem feleségétől. A másik nevezetes exegeta Aug. Bisping (Erklärung des Evangeliums nach Matthäus az Exeget. Handb. 1. X. T.-ben. Münster, 1867. 392—394. 1.) a masculum et feminam fecit eos által {ΰρσιν χαϊ &ηΙυ és nem virum et mulierem : άνδρη xai γυναίκα) a nemet látja kiemelve ; ez annyit jelent, hogy Isten két egymásra utalt nemet teremtett. ׳Ενεχα τούτου Adám köz- vétlenül megelőző szavaira (Móz. I. •2, 23.) vonatkozik, vagyis »azért«, mert a nő a férfi testéből vétetett (íme az eredeti egység), hagyja el az ember stb. . . . fvexa τοϋιου ugyan inkább az ηροεν και xtrjXv ίποίηοεν η 1’ ro׳'c-ra vonatkozik, mégis az összefüggés lényegében megmarad : »azért«, mert eleinte az ember két nem szerint lón teremtve, egymás- hoz való vonzódásuk oly erős lesz, hogy az ember elhagyja még atyját, anyját is stb. Az »erunt duo in carne una« értelme a követ- kezó sorból folyik : »itaque iám non sunt duo, sed una caro«. A házas- ságban tehát férfi és nő oly szoros viszonyba jutnak, hogy egy testté válnak. Mint a nő eredetileg testi egységet képezett a férfival (Adám- bán), úgy a házasságban ismét egygyé lesz vele; a házasságban tehát a férfi és nő eredeti egysége ismét helyreáll. Krisztus ebből aztán levonja a következtetést: »quod ergo Deus coniunxit homo non separet«. A házasság tehát az isteni idea szerint elválaszthatatlan. Figyelembe veendő itt még a quod (ő) Deus coniunxit ; ó (neutr.) van nem ου; (quos), hogy az egység gondolata még jobban elő- térben legyen. Mindkét exegeta szerint tehát a házasság felbont- hatlanságát decretálja Krisztus Urunk.

1 így pl. Kor. I. 6, 16. : »An nescitis, quoniam qui adhaeret meretrici unum corpus efficitur ? Erunt enim (inquit) duo in carne una.« E forráshely főként azért fontos, mert az »erunt duo in carne una« kifejezésnek realisticus, copulás értelmezését adja. Ez értelme-