Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
96 NYŐGÉR ANTAL. Cajetanus meg azt állítja, hogy ennek a föl nem isme- résnek okozói egyenesen maguk a tanítványok voltak. Épen azért, amiatt a lelki fölindulás és a szívok gerjedezése miatt, amelyet ugyanezek a tanítványok be is vallottak, amikor az emmausi kastélyban már ráismertek a föltárna- dott Jézusra. Azonban Maldonatus és Cornelius a Lapide az ö commentariusaikban szent Lukács e textusát értei- mezvén, ezeket a véleményeket nem fogadják el, hanem azt mondják, hogy e föl nem ismerésnek maga a föltámadt Krisztus vala az okozója, amennyiben úgy akarta, hogy a dicsőült vagy nem dicsőült, avagy e kettőből összehozott alakot lássák a tanítványok, amint Mária Magdolna kertész- nek vélte,1 az apostolok meg zavarukban lelket gondoltak látni.1 2 A sátán működését itt már azért is kizártnak tekintik mások, mert Krisztus maga akarta, hogy akkor föl ne ismerjék, de amint eljött annak az ideje, rögtön megismertette magát. Most jön a kérdés, mi célja volt ezzel az Ér Jézusnak az emmausi vándorok irányában ? Gyönyörű válasza van erre Nagy szent Gergelynek, a pápának : »Akként cselekedett itt külsőleg a testi szemeik előtt az Űr, amiként ezek belsőleg a szivükben viselkedtek. Ők ugyanis magukban, belül szerettek is, meg kétséges- kedtek is, amiért is az Űr külsőleg velük is volt, de hogy ki legyen, azt nem nyilvánította ki nekik. Az őróla beszél- getőkhöz hozzájok csatlakozott, ám az őfelőle kértséges- kedők előtt az ő ismerős alakját elrejtette. Beszélt ugyan nekik, nehézkes értelmiségöket megrótta, a Szentírásnak el- rejtett helyeit, amelyekben őróla van szó, megvilágította, ámde mégis, mivelhogy ő a hitet illetőleg ezeknek a lelkében még idegen vala, ő magát továbbmenőnek tüntette föl.«3 1 Luk. 2437 ״. 2 Luk. 2431 ״30 ״. 3 Greg. P. P. M. Нот. 23. in Evangélium. Hoc ergo egit foris Dominus in oculis corporis, quod apud ipsos agebatur intus in oculis cordis. Ipsi namque apud semetipsos intus et amabant et dubitabant ; eis autem Dominus et foris praesens aderat el quis esset non ostendebat.
