Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

749

melyekből nem sokat ért az ember. A 62. és 63. §-ban a főkegy- úri jogról mondottak igen sok kifogásolni valót hagynak hátra. Mindenesetre helyesebb volt volna, hogy 11a szerző erről a fontos kérdésről, melynek már egész irodalma van, alaposabb és részletesebb tájékozást nyújtana. Hogy a főkegy- úri jog egyházjogi fogalma és tartalma ellentétben volna hazai közjogunknak a főkegyúri jogról való felfogásával, téves álláspont. Az is hamis és piis auribus offensiva, amit szerző (189. 1.) Yerbőczy szavait félreértve állít, hogy t. i. a főkegy- úri jog »az ország szabadságának védpaizsa is, mely a szent- széknek minden államra nézve nyomasztó (sic !) intézkedései ellen biztosítékot nyújt, úgy, hogy a főkegyúri jogot hatal- más közjogi garanciának tekinthetjük még arra nézve is, hogy a katholikus autonómia nem válhatik veszélyessé az államra.« Sohse féltsük Magyarországot a római pápától! Azt sem értjük, miért ne lehetne jogszerűen követelni, hogy az autonómia létesítése érdekében egyes törvénye- két, pld. az 1883. évi XXX. törvénycikk 71. §-át módo- sítsák. Ügy hisszük, ez nobile officiuma volna a törvény- hozásnak és az ú. n. felekezeti egyensogosításnak elemi köve- telménye, melyet célszerűségi okok 1)efоly ásóIhatnak ugyan, de jogosulatlanná soha nem tehetnek. Szerzőnek abbeli véleményét sem osztjuk, miszerint a megalkotandó autó- nómiára semmit sem lehetne a főkegyúri jogból és annak gyakorlásánál való kezdeményezésből és közreműködésből átruházni. Azt sem fogadjuk el egyszerűen, hogy az ú. n. »iura circa sacra« gyűjtőnév alatt (198. 1.) emlegetett állami felségjogok valamennyi vallásfelekezettel szemben meg- illetik a királyt és állami kormányát. (L. Tauber, Manuale iuris canonici. 3. kiadás. 35. §. 94—97. 1.). itt is áll az, hogy qui bene distinguit, bene docet.

A kilencedik fejezetben (203—221. 1.) a katholikus autonómia keretéről tárgyal s kifejti, mit nem lehet és mit lehet a megalkotandó autonómiai szervezetre az egyházi és főkegyúri jogkörből áthárítani. Csonka azonban e tekintetben fejtegetése, mert csak azt adja elő, miféle hatáskört köve- telt maga számára az 1870. évi kongresszus, az 1897—1902.