Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

750

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

évi kongresszus első tervezetét csak röviden érinti, az 1902. március 11-én elfogadott javaslat idevonatkozó pontozatait pedig teljesen mellőzi. Kimaradhatott volna bátran (206. 1.) szerzőnek a vallási és politikai katholicizmus között tett prekárius értékű megkülönböztetése. Nem fogadhatjuk el, mit szerző erre nézve tanít : »a vallási katholicismus spiri- tualizálni törekszik, nevezetesen teljesen szellemi irányban hatni, a vallási életet bensőbbé tenni, a katholicizmusban a lélekölő (!) külsőségeket mérsékelni és a szabadság éltető levegőjének (!) beengedésével, a minden idők számára terem- tett katholikus vallást a modern élethez és modern ember- hez közelebb hozni. — A politikai katholicizmus ellenben hatalomra tör és a hatalmat a parlamentárizmus modern eszközeivel iparkodik megszerezni ; ez a politikai katholi- cizmus vezet (!) azután a kultúrharcokhoz«. Az ilyesmi lehet lexikális vagy zsurnalisztikái frázis, de katholikus egyház- jogásznak ez nem lehet álláspontja. A 70. §-ban az állami főfelügyeleti jogról mondottak ellen is lehet egyház jogi szempontból kifogásoló észrevételeket tenni.

A tizedik fejezetben (224—229. 1.) az autonómia meg- alkotásához való püspöki és pápai jóváhagyásról értekezik. A tizenegyedikben (230—242. 1.) az államnak az autonómiá- hoz való viszonyát, már létező és még megalkotandó tör- vényes alapjait, a királyi jóváhagyás és becikkelyezés szűk- ségességét tárgyalja. Téves állítás (230. 1.), hogy »az egyház- nak önrendelkezési jogát kijelölni« állami jog. Helytelen az, hogy (232. 1.) Magyarországon 1848 előtt a katholikus egy- ház ügyeit, »melyek nem tartoztak a dogmák körébe, maga az államhatalom szabályozta az ő kormányrendeleteivel«.

A második részben (245—302. 1.) az autonómia szerve- zetét, képviseletét, választását, központi és decentralizáló szerveit tárgyalja az 1870. évi első kongresszus és az 1897—· 1902. évi második kongresszus 27-es bizottsági többségének első szervezeti javaslata alapján, itt is figyelmen kívül hagyva az 1902. március 11-én elfogadott szervezeti javaslatot, amely pedig tudvalevőleg e tekintetben is jelentős módosí- tásokat eszközölt, amely összesen hat szervet állapít meg