Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében
606 DR. KMOSKÓ MIHÁLY és egyszersmind ember ; következőleg Krisztusnak ebben az egy személyében nemcsak a természetek ismerhetők fel egy társulásban, hanem a tulajdonságaikat megőrző állagok is . . . »Aki tehát mai napság, midőn az Istent keverő és vegyítő és szenvedtető eretnekség előbuggyant, két természetről és egy 7τρόσωπην-τόΙ beszél, anélkül, hogy velük együtt ugyazon két természetnek két, tulajdonságát megőrző állagát meg- állapítaná Krisztusnak, Isten fiának egy személyében, egyet- len egységében és társulásában, mindörökké : az eretnek és ki van közösítve az egész katholikus egyházból , mely az ég alatt van.« Összegezzük röviden Bábáj vádjait. Szerinte Henáná főbűne az origenista α7τη·/.ατάστασις-ίΆη és a belőle folyó antinomismus. Ha Bábáj szenvedélyes deklamatiója igaz, akkor még hozzá kellene tennünk, hogy Henáná origenismusa voltaképen pantheismusban gyökeredzett és az utóbbinak logikai folyománya volna. Henáná második eltévelyedése Bábáj szerint a christologia terére esnék, melyet a nagy exegeta az orthodox nestoriánus-tannal szakítva monophysita, avagy chalkedoni szellemben adott volna elő. Végezetül meg kell említenünk Bábáj azt a vádját is, hogy Henáná mopsues- tiai Theodorosnak, a nesztoriánus egyház minta-exegetájá- nak szentírásmagyarázataival szakítva, különböző heterodox- irányú kommentárok után indult. Ami az első vádat illeti, Bábájnak teljesen igaza van. Tény az, hogy а VII. század elején a nesibíni iskolában Őri- genes iratait nagyra becsülték. Mesíha-zeyá, Henáná kor- társa és, úgy látszik, tanítványa, a tavaly Mingana által kiadott adiabenei egyháztörténetében а Кг. и. III. század eseményeinek megbeszélése alkalmával Origenesről ezeket írja : »Ebben az időben tűnt ki minden oldalú tudományával Origenes, a csodálatos és isteni tudós, akinek szájába állító- lag minden mondanivalót a Szentlélek helyezett. Róla mondja Eusebis, hogy keze alatt hét nótárius írt egyik a másik után.«1 Tudjuk továbbá, hogy Henáná egy másik 1 Sources syriaques, p. 30 = 107. cf. Euseb. Hist. Eccles. VI., 23.
