Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

A ■NESIBINI HITTUDOMÁNYI ISKOLA

607

tanítványa Jőse(/׳ Hazzaya szintén origenista tanokat vallott ; legalább egy arab nomokanon szerint a lelkek praeexistentió- ját tanította.1 E két adat teljesen megerősíti Bábáj szavait és ha egyebet nem is, annyit mindenesetre bizonyít, hogy Henáná korában Origenes kommentárjai és tanai a nesíbini iskola falai között keresett theologiai divatcikké lettek.

Az iskola exegetikai és theologiai irányának ez a hirtelen változása tényleg nem is magyarázható máskép, mint úgy, hogy az aristotelesi alapon álló mopsuestiai exegeta kiszoru- lásával Origenes platonikus irányú theologiája vonult be győztesen az iskola falai közé. Hiszen közismert dolog, hogy a nestorianismus voltaképen két embernek köszöni létét : az egyik volt a tarsosi Diodoros, a másik a már többször emlí- tett mopsuestiai exegeta. Nestorios tőlük kölcsönözte christo- logiai tanait és így nagyon természetes, hogy a nestorianis- mus e két előfutár ját a nesztoriánus egyházak a legnagyobb egyháztudósok közé sorolták. A szentírásmagyarázat terén a szyr nesztoriánus egyházban Theodoros művei voltak irányadók, olyannyira, hogy ha valaki fáradságot venne magának a British Museumban

,1 2 továbbá a jeruzsálemi görög patriarchátus könyvtárában őrzött3 Jesu dad-kommentár ószövetségi részét feldolgozni, a benne található idézetekből nem volna nehéz a nagy exegeta javarészben elveszett kommentárjait némileg rekonstruálni.

Ha Hcnáná tényleg origenista volt, csak úgy lehetett azzá, ha a nestoriánus egyház hivatalos kommentárának, mop- suestiai Theodorosnak műveivel és aristotelesi irányával szakított, mert origenismus és aristotelesi theologia egy- mással meg nem férnek. De az is tény, hogy H°náná Theo- doros exegetikai rendszerét és kommentárjait elvetette,

1 Assemani, ВгЫ. Or. III., 100. s köv. 11. Hoffmann, Auszüge aus syrischen Aktén persischer Martyrer, Leipzig, 1880., 117. 1. Liber Fundatorum monasteriorum η. 126 ed. Bedjan p. 509. sqq. Rubens Duval, Litt. Syr. p. 236.

2 Or. 4524.

3 Κοιχνλίδ ης, Καιάλογοζ συνοπτικό; το'η׳ iv rfj ■ii.i/.ιο ti rxr то 0 ιιοοΰ mcfOu ’ctnoxÍifni'U))׳ συυιακυ'ιν χιτρογράφων. ‘Lv BeooXírci), 1898. 10. 1.