Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében
588 DR. KMOSKÓ MIHÁLY szellemi arzenáljába, de ez már — legalább egyelőre — nem sikerült, mert a hivatalos nesztoriánus theologia a nagy szent műveit heterodox iratoknak tartotta, és így nem csoda, hogy Hcnaná reformtörekvéseinek nyomában óriási felhábo- rodás támadt, melynek hatása alatt az 596-ban Sabriso'' katholikos elnöklete alatt tartott zsinat ünnepélyes anathema alá vetette azokat mind, »kik elvetik a boldog Theodoros meg)assekáná, a kitapasztalt tudós kommentárjait, hagyó- mányait, tanait és helyökbe új és idegen, koholmányokkal és istenkáromlásokkal teli tanokat mernek behozni«.1 A nesz- toriánusok tényleg hűen kitartottak a »Kommentátor« mellett. Iso‘daű Hadedi püspöknek а IX. század elején írt szentírásmagyarázata csaknem kizárólag Theodorus műveit idézi és nézetem szerint nagy szolgálatot tenne a patrisz- tikának az, aki e hatalmas opus kiadására vállalkoznék. Tévedés volna különben azt hinni, hogy a nestorianismus hermetice el tudott volna zárkózni azoknak a nagy nyugati egyházatyáknak művei elől, melyekre a hivatalos orthodoxia oly gyanakvó szemmel nézett. Az irodalom terén a szyr keresztények a tulajdonjogról mindig furcsán vélekedtek és vajmi gyakran tapasztaljuk, hogy dogmatikus téren merő- ben ellentétes álláspontot elfoglaló Írók egymás exegetikai gondolatait minden lelkiismereti furdalás nélkül kisajá- títják. A ml'cpass''kaná, az »exegeta« feladata egyébként a szentírás értelmezésével korántsem volt kimerítve. A nesi- bin-i iskolában exegesis mellett bibliai introductiót is adtak elő. Hogy e tantárgy mit ölelt fel, azt véletlenül nem szyr, hanem latin műből tudjuk, értve alatta a Junilius neve alatt forgalomban levő »instituta regularia divinae legis« c. iratot, melyet Junilius, Justinianus császár konstantinápolyi quae- stor sacri palatii-a fordíttatottle latinra Primasius adrumetumi püspök használatára.1 2 1 Synodicon Orientale, ed. Chabot, Paris, 1902. p. 198 = 459. 2 Migne, P. L. LXVIIL, 15.
