Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

56

NYŐGÉR ÁSTÁL.

Jellemző a főtanácsnak e tette. Még Krisztus életében, amikoron szemük láttára művelte az ő nagy csudáit, mit tesznek a megátalkodott farizeusok és a szadduceusok ? Szembe szállanak Krisztussal, mindenféle csüréssel, csavarás- sál törekszenek kitérni a csudák kényszerítő bizonysága elől, bűbájosságnak, Belzebubbal való cimboráskodásnak akarják minősíteni a látott csudákat; most ez mind elmarad, most már a vakmerő tagadáshoz fordulnak.

El akarják palástolni, ami husvét vasárnapjának virra- datán történt, meg nem történtnek iparkodnak kikürtöltetni a föltámadást. Miért ? Mert valóban ez, az ő beismerésük szerint is oly tény, amely kikerülhetetlenül bizonyítja Krisztus isteni mivoltát.

Hogy ez valóság s nem puszta föltevés, arról maga az evangélium tesz tanúságot. Az Űr Jézus nyilvános feliépé- sének második évében volt már, tanított és Zsidóországot jártában, szerteszéjjel igen sok csudát művelt. Kánában elkezdte s azután inaszakadtakat, ördöngősöket, süketeket, némákat, vakokat, bélpoklosokat gyógyított, a kafarnaumi századosnak szolgáját, a királyi tisztviselőnek pedig haldokló fiát meggyógyította, Jairusnak leányát s Náimban az özvegy asszonynak a temetőbe vitt fiát föltámasztotta halottaiból. Magában Jeruzsálemben a harmincnyolc éven keresztül sínylődő beteg embert rögtön egészségessé tette, a galileai tengeren a csudálatos halfogást szerzi, a tengert, a vihart lecsendesíti. Vizen, szárazon egyaránt nagy csudajeleket művelt. Ezeket ámbár látták ellenei, de ezekkel Istensége bizonyítására meg nem elégedtek, hanem még mást kívántak épen az ő mindenhatói valóságának legyőzésére.

Akkor némelyek az írástudók és farizeusok közül meg- szólíták őt, mondván : »Mester, jelt akarunk tőled látni.«1 Miféle jelet ? Sz. Márkus és sz. Lukács ezt is meg- írják : »az égből«.1 2

Miért e követelésök ? Mert nyilván megértették az

1 Mát. 1238 ״.

2 Márk, 811 ״. Luk. 1110 ״.