Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

57

Úr Jézus szavából, hogy ő Istennek mondja magát. Meg- értették, amidőn Kafarnaumban az eléje lebocsátott ina- szakadthoz így szólt : »Bízzál fiam, megbocsájtatnak neked bűneid.«

»Ez káromkodik«,1 gondolák erre magukban a farizeusok; tehát nyilván értették e szavak értelmét, mivel csakis az Isten bocsájthat meg bűnöket.

Ennek elhivésére pedig még kevésnek mondották a tapasztalt jeleket, kevésnek azt a csudás gyógyítást is, melyet Krisztus az inaszakadton művelt.

Több kell erre, több, az égből magából kell jel ; mivel a farizeusok gondolkodása szerint, fönn az égen, ott nincs hatalma sem embernek, sem alvilági szellemnek.

Elkezdtek tehát ők ekképen szofistáskodni : ez a Jézus a kúthól kimerített vizet borrá változtatta, ámde Mózes a kősziklából fakasztott üde forrásvizet, a keserű Marakutat Szúrpusztában édessé változtatta. Ez a Jézus tengernek, szeleknek parancsolt, nem tette-e ezt Mózes is a Vörös- tengeren, nem parancsolt-e a Jordánnak Illés, hogy Elizeus- sál a kétfelé nyílott folyó száraz medrén átmenjen ? Ez a Jézus betegeket gyógyított, — de vájjon nem műveltek-e ilyeneket Jehova prófétái : Addo próféta Jeroboám elszáradt kezét, Izaiás próféta meg Ezekiás királyt nem gyógyítá-e meg ? Ez a Jézus bélpoklosokat egy szóval gyógyított, az igaz, — ámde Mózes Mirjámot, Elizeus a szíriai Naámánt nem gyógyítá-e meg a poklosságból ? Ez a Jézus halottakat támasztott, — Illés a szareptai özvegy asszony fiát, s Elizeus a szunámi asszony fiát nem támasztotta-e föl ?

Mindezeket tehát megtették a próféták is és még sem kellett őket Istennek vallani, még sem voltak ők Isten ! Ennélfogva a jelek, melyeket Jézus tett és tesz, — így akartak okoskodni a farizeusok — nem elegendők arra, hogy épen ama jelek miatt őtet Istennek vallják. Hogy az ily okoskodás az Ür Jézusra vonatkoztatottan nemcsak hibás, de határozottan gonosz is, azt igen könnyű bevitatni,

1 Mát. 9., 2—6.