Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 51 hogy illendő volt, célszerű, hogy Isten fia emberré legyen.1 Miután a megtestesülés célszerűségét, illendőségét is bebizo- nyitotta, az egész kérdés tárgyalását e szavakkal fejezi be, »Sic igitur ex praemissis aliquatenus patet quod ea, quae circa mysterium incarnationis fides catholica praedicat neque impossibilia neque incongrua inveniuntur«.1 2 Vagyis ezen hittitkot az elme nem éri föl, csak valamiképen meg- mutatja, hogy az nem lehetetlen, hogy nem foglal magában semmit, ami Isten természetével összeegyeztethető nem volna. így — írja másutt sz. Tamás — a megtestesülést bebizonyítani észokokkal egyszerűen lehetetlen. A második isteni személy megtestesülése Isten szabad akaratától, elhatá- rozásától függ. Isten szabad elhatározását azonban mi emberek önerőnkből nem ismerhetjük meg, így ilyes dolgo- kát mi nem bizonyíthatunk be, sem az ellenkezőjét nem állít hatjuk fel.3 Általában a hittitkok, így a megtestesülés magya- rázatánál is mindig a kinyilatkoztatásra kell építenünk. A theologiai spekuláció csakis akkor ér valamit, ha a termé- szetfölötti, kinyilatkoztatott igazságokban gyökeredzik. Fel- tevések, amelyeknek semmi támpontjuk a kinyilatkozta- tásban, nem valók a theologiába. így a vitás kérdéseknél az a döntő elv, hogy melyik vélemény, melyik felfogás felel meg jobban a kinyilatkoztatott igazságoknak.4 1 Ostensum est igitur expraemissis, non esse impossibile quod fides catholica de incarnatione Filii Dei praedicat ; consequens autem est ostendere quod conveniens fuit. Filium Dei naturam assumere humanam. Contra Gentes, lib. IV. c. L. 2 jContra Gentes, lib. IV. c. LV. 3 »Respondeo dicendum quod ad ea quae fidei sunt ratio demonstrativa haberi non potest ... et praecipue in illis quae ex mera Dei voluntate proveniunt, hujusmodi est incarnatio, et ideo ad incarnationem probandam ratio demonstrativa haberi non potest, nec etiam in contrarium . . . sufficit defendere quod non est impos- sibile incarnationem esse ... et ostendere aliquam congruentiam ad incarnationem«. In III. Sent. dist. I. q. I. а. II. 4 Erősen hangoztatja sz. Tamás ezt az elvet azon kérdés megoldásánál, vájjon az Isten fia emberré lett volna akkor is, ha Adám nem vétkezik. Ö nemmel felel. Arra támaszkodik, hogy mi Isten akaratát csakis a kinyilatkoztatásból ismerjük meg. A Szent4*
