Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
52 PALUSCSÁK PÁL. Azért sz. Tamás a megtestesülésnek, Krisztus szén- védésének szükségességét azon célból igyekszik megfog- hatóvá tenni, amelyet Isten ezen titkos művénél el akar érni. Ezen szempontból bizonyítja be a megtestesülés szűk- ségességét, jobban mondva azt, hogy a legalkalmatosabb mód a bukott ember meggyógyítására.1 Ugyanezen szempont- ból vizsgálva a kérdést, tanítja, hogy megszabadításunkra a legalkalmasabb mód az volt, hogy Krisztus szenvedető miérettünk.2 Mindezen érvelések természetesen nem a kinyilatkozta- tott igazságokat bizonyítják be, hanem csak megvilágítják előttünk a hitigazságok összefüggését és a megtestesülés alkalmatosságát a bűnbe esett emberi nem megváltására/’■ írás azonban a megtestesülést mindig az első ember estével hozza kapcsolatba, tehát helyesebb, 11a azt állítjuk, hogy a megtestesü- lést Isten a bún megorvoslására rendelte. »Ea enim, quae ex sola Dei voluntate proveniunt supra omnem debitum creaturae, nobis innotescere non ,possunt, nisi quatenus in Sacra Scriptura traduntur, per quam divina voluntas nobis innotescit. Unde, cum in sacra Scrip- tura ubique incarnationis ratio ex peccato primi hominis assignetur, convenientus dicitur incarnationis opus ordinatum esse a Deo in remedium contra peccatum . . .« S. Th. III. q. I. а. III. V. ö. In III. Sent. dist. I. q. I. а. III. Hasonló elv szerint igazodik szent Bona- ventura is. »Videtur autem primus modus magis consonare judicio rationis, secundus tamen . . . plus consonat pietati fidei, primo quia auctoritatibus Sanctorum et sacrae Scripturae magis concordat. . . Et ideo si divina eloquia nobilissimam et praecipuam incarnationis rationem assignant, et nihil etiam a nobis dicendum est praeter ea, quae nobis ex sacris eloquiis claruerunt, magis videtur pietati fidei consonum quod praecipua ratio incarnationis set liberatio generis humani, quam aliter sentire. In III. Sent. dist. I. а. II. q. II. 1 S. Th. III. q. I. а. II. — In III. Sent. dist. I. q. I. а. II. — Contra Gentes, lib. IV. c. LIV. A felhozott érvek természetesen csak azt bizonyítják, hogy »non fuisse incongruum bonitati divinae Deum hominem fieri, sed expedientissimum fuisse humanae saluti«. 2 S. Th. III. q. XLVI. а. III. 3 Szent Tamás a Ivristologiában nem csak illendőségi okokkal bizonyítgat hanem a szavakat is használja »necesse est ponere«. Néhány kérdésben érvel így sz. Tamás. Ilyen kérdés az, vájjon volt e Krisztus emberi lelkében megszentelő malaszt. Ö igennel felel és azt írja, »necesse est ponere in Christo gratiam habitualem
