Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
44 PALUSCSÁK PÁL. primam veritatem facit tamen persuasiones ex posterioribus«.1 és »quae non nisi per modum persuasionis aliquid ostendit de credito sive de divinis . . . sed sic innititur credito propter se et rationem quaerit ad adminiculum«.2 A titkok megértésére az elme a látható dolgokból indul ki és ezekből igyekszik, ahogy képes, azokat valamiképen felfogni. ». . . propter quod simplicissima et manifestissima format imaginabiliter et sensibiliter — írja b. Albert — ut ex his quasi manuductus et anagogice elevatus, tandem attingat ad invisibilia et simplicissima, ut de illis secundum modum sibi possibilem accipiat notitiam aliquam«.3 Amennyiben pedig az elmének az a feladata, hogy a hit titkait annak elleneivel szemben megvédelmezze, b. Albert erre nézve a következő igazságokat állítja föl. Az igazság ellenét kétféle módon győzhetjük meg ; bebizonyítjuk az igazságot vagy feltárjuk előtte a tévedést. E kettő pedig csak alkalmas érvekkél lehetséges. Hármas érvelés van, a tekintély, a természetes elme és a jól alkalmazott hasonlatok. Ilyen érvelésekkel kell a hit elleneit is meggyőznünk.4 64. Sz. Bonaventura a Sententiákhoz írt kommentár- jában mindjárt azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi ezen könyvnek a tárgya és milyen viszonyban van a Szentírással.5 A »Sententia« is — mondja — azon igazságokat foglalja magában, amelyeket hinnünk kell, de azoknak a megérté- sét is célozza, azért különbözik a Szentírástól. A Szentírás az észt felülhaladó igazságokat foglalja magában, a »Senten- tia« pedig azok valószínűségét igyekszik bebizonyítani. A theo- logiának tehát az a feladata, hogy hitünket bebizonyítsa.6 1 Summa theol. p. I. tract. I. q. V. memb. III. ad 2. 2 Ibid. tract. III. q.-XIII. memb. III. art. II. 3 Ibid. tract. I. q. V. memb. I. 4 In I. Sent. dist. I. art. V. 5 Sz. Bonaventura és Richardus a Mediavilla a Szentirás és a »Sententia« között állítják fel azt a viszonyt, amely a scientia subalternans és subalternata között van. A »Sententia« a »Szent- írás« alá van rendelve, mert tekintélye csak másodrendű. Másképen szent Tamás I. q. I. а. II. 6 »Possumus et unico vocabulo nominare, et sic est credibile
