Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme

A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME.

43

védelmezzük, »defensio fidei contra haereticos«. A harmadik pedig az, hogy a hit útját egyengessük, a hittitkok valószínű- ségét bebizonyítván ; »promotio simplicium ad veram fidem«.1

62. Egy másik sententia-szerző Bandinus a következő- lég állapítja meg a hittitkok tárgyalásának a módját1 2 Első- sorban a Szentírásból megállapítjuk mi hitigazság és aztán a hit gunyolódóival szemben azt megvédjük, érvek- kel és alkalmas hasonlatokkal. De ezen érvelés, bizonyítás nem terjed ki magára a titkok természetére, csak a »mode- stos« azaz a hívőket elégítik ki.

63. B. Nagy Albert szerint az elmének a szerepe a hit- titkoknál a következő. A hittitkokat az ész nem bizonyít- hatja be, hiszi azokat.3 A hitigazságok mellett felhozott ész- érvek csak támogatják a hitet, nem épül reájok a hit. Ezen érvelések számunkra üdvösek, mert általuk tetszetőssé, elfő- gadhatókká tehetjük a titkokat. »Licet ratio non possit in

1 Summa. Prologus. Ezen hármas gondolat megvan a többi scholasticusoknál is.

2 >>. . . hoc modo in hac re agendum est, ut primum per Scrip- túrás an fides ita se habeat monstretur : deinde adversus garrulos, rationibus catholicis, congruisque similitudinibus pro asserenda fide defendendaque eatur ; ut eorum scrutiniis satisfaciendo dmoestos plenius instruamus«. Sententiarum libri IV. lib. I. dist. I. (Migne, CXCII. coi. 973.) Az egész sz. Ágostonból van véve.

3 Hogy miért nem bizonyíthatja be, annak több okát hozza fel b. Albert. A Szentháromság bebizonyíthatóságáról tárgyalva, azt mondja, hogy azt ésszel bebizonyítani lehetetlen »quia cognitio illa oppositionem (?) habet ad principia quibus intellectus accipit scientiam«. Kissé erős kifejezés, mert csak látszólag lehet a titok a »prima principia« ellen. Második ok meg az, mert nincs »természe- tes medium«, amely a titkok ismeretére vezetne. In I. sent. dist. III. а. XVIII. — Summa theol. I. p. tract. III. q. XIII. membrum III. Sokkal világosabban magyarázza ezt meg sz. Tamás. De vérit, q. X. а. XIII. azt kérdi megismerheti-e az elme a Szentháromságot ? Nemmel felel. Megokolása hasonló b. Albertéhez. »Űnde — írja — ad nullius cognitionem ratio nostra naturalis potest pertengere ad quae se prima principia non extendunt. Primoram autem principio- nem cognitio a sensibus ortum habet . . . Az érzékelhető világ pedig nem vezet a személyek mint ilyenek ismeretére.