Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
42 PAI.USCSÁK PÁL. De mivel a hit ellenfelei bölcseleti érvekkel támadnak, így kényszerítve vagyunk, a hit igazságait észbeli érvekkel is megvédelmezni. Ez a védekezés pedig abban van, hogy az elme a hit észszerüségét bebizonyítja.»Quamvis fides catholica — írja — non solum divinarum rationum, verum etiam humanarum fundamentis innixa praefulgeat et auctorita- tibus theologicis velut irrefragibilibus maximis invicta con- sistat, tamen propter novos haereticos, novis . . . philoso- hicis speculationibus deditis . . . cogor disertis rationibus de fide rationabili reddere rationem«.1 Alanus szerint így tulajdonképen az »auctoritates theologicae« t. i. a Szent- írás és a szentatyák, a hagyomány a legbiztosabb érvelések. Az ész okoskodása csak másodrendű, csak külső érvelési mód. Ugyanígy nyilatkozik sz. Tamás is.1 2 61. Guillelmus Altissiodorensis. Summájában hármas okot hoz fel, amiért a hit titkait észérvekkel támogatni szükséges. Az első az, hogy ezen érvek által a hívők hite erős- bödik. »in fidelibus augmentant fidem et confirmant«. Pár- huzamot von az isteni szeretet és a hit között. Az igaz — mondja — hogy Istent elsősorban önmagáért kell szeret- nünk. De ezen szeretetet növelik és erősítik az Isten földi jótéteményei is. Ezek is indító okok lehetnek arra, hogy az ember Istent jobban szeresse. Hasonlólag van a hitnél. Az biztos, hogy mi azért hiszünk, mert Isten szólott mihozzánk, de azért az ész érvelései is erősíthetik bennünk ezen hitet. De miként Isten szeretetének fő indító oka az ő jósága, úgy a hitnek is Isten szava nem pedig az ész okoskodása. A mása- dik az, hogy a hit igazságait az eretnekekkel szemben meg1 Contra haereticos, libri IV. Prologus. (Migne, CCX. coi. 307.) Máshelyütt meg így különbözteti meg az érveket : »quod autem tres sunt personae divinae et una earum natura, auctoritatibus et rationibus et similitudinibus variis potest ostendi«. Contra haeret, lib. III. с. III. (Migne, CCX. coi. 403.) 2 ׳>. . . sacra doctrina hujusmodi auctoritatibus (a bölcselők) utitur quasi extraneis argumentis et probabilibus. Auctoritabus cano- nicae Scripturae utitur proprie et ex necessitate arguendo ; auctori- tabus aliorum doctorum Ecclesiae, quasi argumentando ex propriis, sed probabiliter. I. p. q. I. а. VIII. ad 2.
