Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
446 DE. NOTTER ANTAL. qui ista diligenter non caverit, officii sui jacturam se noverit incursurum . . .« Ez a törvény tehát az egyházi temetés megtagadásával — illetőleg, aminek folyománya az egyházi temetés meg- tagadása — kiközösítéssel sújtja a szerzetest, ki mint magán- tulajdonos hal meg és hivatalvesztéssel bünteti az apátot, ki a szerzetesi magántulajdont eltűri. Nem sokkal utóbb III. Kelemen pápa is hozott törvényt a szerzetesek egyéni tulajdona ellen. A nevezett pápának 1190-ben kelt törvénye 1 szintén megtagadja a tisztességes temetést a magántulajdonos szerzetestől. A decretalis így szól: »Super quodam canonico regulari, qui in articulo mortis agens, licet a priore suo commonitus proprium, quod contra regulum latenter habuerat, noluit resignare : et sic in diem clausit extremum,et fuit inter alios fratres traditus sepulturae. Inquisitioni tuae taliter resp. quod ille canonicus non tantum fuit Christiana sepultura pivandus, verum etiam, si sine maximo scandalo potuit fieri,de ipsa projici dignus est ecclesia. Hoc autem cum forte contigerit, in similibus est agendum.« Mindezek a rendelkezések bizonyítják, hogy egyfelől a szerzetesek magántulajdona a középkor első felében olyan mély gyökeret vert, hogy azt alig lehetett kiirtani, másfelől, hogy а XII. századtól fogva a pápák többé semmi szín alatt nem voltak hajlandók elnézni a szerzetesi magántulajdont. III. Ince pápa sok egyéb reformmunkája mellett a szerzetesi fegyelmet is meg akarta javítani s egyebek közt a szerzetesek magántulajdonának kiirtására törekedett. Hogy neki is rendszabályokhoz kellett folyamodnia, ez azt mutatja, hogy dacára az ő elődei erélyes határozatainak, a szerzetesi magántulajdon nem szűnt meg ; még az egyházi temetés megtagadásának törvényben kimondása sem volt képes véget vetni a szerzetesi magántulajdonnak. Tovább létezett az, még úgyszólván a pápa szemei előtt is, Olaszország föld- jén. így megvolt a szerzetesi magántulajdon a subiacói bencés apátságban is, melyet maga sz. Benedek, a rend 1 c. 4. X. III. 35.
