Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
434 DE. NŐITEK ANTAL. gét, tehát abban az értelemben vette ezt a szót, ahogy azt bármely más emberről szólva használjuk. Csak idővel lépett a szerzetesek egyéni tulajdonjoga helyébe az egyénnek teljes kizárása mindennemű tulajdonból, de egyúttal az egyes szerzetes eltartási igénye a kolostorral szemben. Hogy ez a vagyonjogi állapot kifejlődjék, ahhoz szükséges volt, hogy előbb a kolostor jogalanyisága a szerzetesek tudatában meg- gyökerezzék. Az egyes szerzetes tulajdonjog nélkül csak úgy lehetett, hogy megvolt a monostor tulajdonjoga, nem pedig csupán a szerzetesek tulajdonközössége. Mert az ilyen tulajdonközösség nem jelenti az egyén teljes tulajdon nélkül valóságát, aki ellenkezőleg társtulajdonossá vábk. A szerzetesi magántulajdont elismerték és oltalmazták a keresztény római császárok is. Justiniánig. A római jog a szerzetesi magántulajdon elvét föntartotta mindaddig, míg Justinian az ő novelláris intézkedéseivel meg nem változtatta ezt az álláspontot. A szerzetesi magántulajdont elismeri Justinian Codexe két törvényben. Az egyik 1 így szól : »Generali lege sancimus, sive vidua, sive diaconissa vel virgo Deo dicata, vel sancti- monialis mulier, sive quocumque alio nomine religiosi honoris vel dignitatis femina nuncupatur, testamento vel codicillo suo, quod tamen alia omni iuris ratione munitum sit, ecclesiae vel martyrio vel clerico vel monacho vel pauperibus aliquid vel ex integro vel ex parte in quacumque re vel specie cre- didit seu crediderit relinquendum, id modis omnibus ratum firmumque consistat, sive hoc institutione sive substitutione seu legato aut fideicommisso per universitatem seu speciali, sive scripta sive non scripta voluntate fuerit derelictum : omni in posterum in buiusmodi negotiis ambiguitate sub- mota«. Ezzel a törvénnyel, mely eredetileg III. Valentinian és Mareian császároknak 455-ben kiadott rendelete s azután átment a Codex Justinianusba, ki van mondva : 1. hogy az apáca végrendeletet tehet, tehát van saját vagyona ; 2. vég- rendelkezhetik valamely szerzetes javára is, aki tehát tulaj1 L. 13. C. de sacros eccles. I., 2.
