Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 435 dönt szerezhet, mert arról itt még szó sincs — ami csak későbbi fejlemény — hogy a szerzetes által szerzett tulajdon eo ipso átháramlik a kolostorra ; 3. a rendelkezés véget akar vetni e kérdésben minden kétkedésnek, jeléül, hogy a ren- delet kibocsátása idején viták folytak az efféle végrendele- tek érvénye fölött. Justinian Codexének egy másik törvénye 1 így szól : »Si quis presbyter aut diaconus aut diaconissa aut subdia- uonus vel cuiuslibet alterius loci clericus aut monachus aut mulier, quae solitariae vitae dedita est, nullo condito testa- mento decesserit nec ei parentes utriusque sexus vel liberi vel si qui agnationis cognationisve iure iunguntur vel uxor extiterit, bona, quae ad eum vel ad eam pertinuerint, sacro- sanctae ecclesiae, vel monasterio, cui fuerat destinatus aut destinata, omnifariam socientur. Exceptis his facultatibus, quas forte censibus adscripti vel iuri patronatus subjecti vel curiali condicioni obnoxii clerici vel monachi cuiuscumque sexus relinquunt nec enim iustum est bona seu peculia, quae aut patrono legibus debentur aut domino possessionis, cui quis eorum fuerat adscriptus, aut ad curias pro tenore dudum latae constitutionis sub certa forma pertinere noscun- tur, ab ecclesiis vel monasteriis detineri.« Ebből a törvényből megállapíthatjuk a következőket : 1. a szerzetesnek lehet hagyatéka, tehát lehet olyan vagyona, mely elhalálozásakor az ő tulajdona ; 2. a szerzetes után az öröklés úgy történik, mint egy pap után ; 3. a szerzetes tehet végrendeletet ; 4. végrendelet nem létében a szerzetes hagya- téka a törvényes örökösöket illeti, ilyenek hiányában pedig a hagyaték a kolostorra száll. Justinian Novellái azonban már a szerzetesi vagyon- talanság elvét vallják. »Ingredientem sequuntur omnino res, licet non expressim, qui introduxerit eas, dixerit, et non erit dominus earum ulterius ullo modo.«1 2 — »Eo quod sanci- verimus nos huiusmodi viros et mulieres (sci. qui ingressi 1 L. 20 C. de episcop. et cleric. I., 3. 2 Nov. 5. c. 5. 29*
