Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
si quid emas .... Inopiam rerum Deo te propinquum facere scias.« A szerzetes itt csak gazdaságilag szegény (inopia), de nincs teljesen elzárva mindennemű egyéni tulajdontól. Keze munkájának művét maga adja el s csak azt hagyja meg neki a regula, hogy az ár fölött ne alkudozzék sokat, nehogy a nyereségvágy s az adásvételi forgalommal járó egyéb vilá- gias indulatok verjenek gyökeret szívében. »LXII. Si quid tibi mutuo datum fuerit, restitue illud cum eo fueris usus ; nec detineas illud, donec abs te repetatur ; et si quid illius fractum, resarcito. Si quid mutuo alicui dedisti, ne repetas illud, si noveris illum non posse restituere, prae- sertim si illo tibi opus non fuerit.« Itt a szerzetes mint egyéni tulajdonos és ennek alapján mint kötelmi ügyletek alanya szerepel. »LXIV. Si volueris egredi ab aliqua cella, cave ne asportes aliquid ex ejus supellectili, sed relinque illam alicui fratri pauperi, et Deus largietur tibi quocunque abieris.« Ebből az intelemből kettő tűnik ki : először, hogy a szerzetesek közt voltak szegények és kevésbbé szegények, ami csak úgy lehetséges, ha egyéni tulajdonuk volt ; másod- szór, hogy még a szerzetesi cellák bútora is az egyes szerze- tesek egyéni tulajdonában volt. »LXVI. Serva teipsum a divitiis earumque amore, quo- niam corrumpunt fructum monachi.« Ez az intelem feltételezi, hogy a szerzetes lehet gazdag is, tehát mindenesetre lehet egyéni tulajdona. Sz. Jeromos említést tesz remetékről és szerzetesek- ről, kik szőlőtulajdonosok voltak.1 Mindezekből teljesen kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a szerzetesség intézménye eleinte a szegénység evan- geliumi tanácsát nem úgy értelmezte, mint az egyes szerzetes teljes tényleges és jogi kizárását a tulajdonjogból, hanem csak úgy fogta föl, mint az egyénnek gazdasági szegénysé1 Hieronym. Vita Hilarion. (c. 26. s köv.) fölemlítve Scherer Handb. d. Kirchenrechtes II. 825., 121. jegyz. A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 433 Hittudományi Folyóirat. 1909. 29
