Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
393 ^JF׳׳ pályáit, ne az ő kezében legyen ipar, kereskedelem, irodalom, művészet, a munkásság vezetése. Ez nem gyülölség, hanem a társadalom igaz java iránt való köteles gondosságnak legelső követelménye. 57. Az állam, a társadalom javára még nem elegendő, hogy a hatalom ezen jót a külső és a belső ellenségek ellen megvédelmezi. Magát az államot, úgy kell berendezni, hogy az a békét, az összetartást, így a közjót könnyen megváló- síthassa és megőrizhesse. Más szóval a kormányformák, azaz »alkotmánnyok«, mivel csak eszközei az állam feladatának, aszerint ítélendők meg, amit a közjó előmozdítására alkal- masak avagy nem. A közjó, az állam java nem azonos az »alkotmányai«, a kormány formákkal, ezek csak eszközök, amaz pedig a cél. Csak annyiban van értékük, amennyiben a közjót megvalósítják, ha ennek akadályai, akkor azokon változtatni ép oly kötelesség, mint minden más egyszerű, de már alkalmatlan, céltalan törvényen. Sz. Tamás rendszeresen sehol sem tárgyalja ezen kér- déseket. Egyes megjegyzéseket, jobban mondva általános elveket találunk nála, amelyekből azonban elég részletesen megvilágíthatjuk a mai modern kérdéseket. Ezen kérdések- nél is mint az előbbieknél, a »bonum commune«, a közjó а mértéke sz. Tamásnak. 58. Ha királyságról van szó, akkor sz. Tamás szerint az a legelső, hogy az uralkodó ne idegen országból, ne idegen vérű legyen, hanem a nemzetből származzék. Ezen állítását azzal okolja meg, hogy a nem nemzeti királyok nem tudnak együttérezni a néppel és annak a javát sem viselik igen a szívükön. ».. . quia tales reges solent ,parum affici ad gentem cui praeficiuntur et per consequens non curare de ea«.1 59* A közjó érdekében megkívánja továbbá sz. Tamás, hogy a legfőbb hatalom korlátozva legyen. Ő ugyanis félti a közjót, a társadalmat a hatalom túltengésétől és túlkapásá- tói. Ennek törvényekkel kell gátat vetni, még pedig magá- nak a közjónak az érdekében. Sic disponenda est — írja — ! A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 1 S. Th. I. II. q. 105. а. I. ad 2.
