Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
η 392 PALTTSCSÁK PÁL. a próféták szava, fenyegetése.1 Ha egymással így bántak el, akkor mily vakság az, ha a magyar faj, a keresztény, reája bízza jövőjének, földi, anyagi helyzetének megjavítását. Minket magyarokat egy nagy gyöngeségünk vakít el. A tatár tatárnak, a török töröknek, a német németnek mondotta magát, tőlük féltettük a magyar hazát. A zsidó magyarnak vallja magát, nyelvünkön beszél, külső szokásainkat utá- nozza, elvakít és honfitársat látunk benne. Hogy lelke, szíve, gondolata csak elnyomatásunkon van, arra nem gondolunk. A külső, nemzeti színű, ez a magyarnak elég. Jól mondja Schoppenhauer : »Das Vaterland dér Juden sind die übrigen Juden, daher kámpft er für sie, wie pro ara et focis, und keine Gemeinschaft auf Érden hált so fest zusam- inén wie diese. Daraus geht hervor, wie absurd es ist, ihnen einen Anteil an dér Regierung oder Verwaltung irgend eines Staates einráumen zu wollen . . . Dass sie mit andern gleiche bürgerliche Rechte geniessen, heischt die Gerechtigkeit, aber ihnen Anteil am Staat einzuráumen ist absurd : sie sind und bleiben ein fremdes, orientalisches Volk, müssen daher stets als ansássige Fremde gelten«.1 2 A társadalom javát ilyen idegen, bontó, romboló elemek ellen valami módon védelmezni, az állam kötelességéhez tar- tozik. A régi hibákat egészen jóvátenni, emberileg szólva, már alig lehet, de amit menteni lehetséges, azt megkell mén- teni. Maga a társadalom, ha saját javán segíteni akar még, sokat tehet. Sz. Tamás azt mondja, hogy azon állam avagy társadalom a legtökéletesebb, amely nem szorul semmiben idegenekre. Ezt az elvet hangoztatja ott, ahol épen az emlí- tett kereskedőkről beszél. Ezzel azt akarja mondani, hogy ha az állam polgárai maguk saját erejükből képesek mindazt megtenni, ami a közjóra szükséges, akkor az idegenek feles- legesek, azoknak a befolyásától nem kell félni. Más szóval törekedni kell arra, hogy ne az idegen faj lepje el a közélet 1 V. ö. Dr. Franz Walter, die Propheten in ihrem socialen Beruf etc. Freiburg. Herder. 1900. 2 Parerga, II. §. 132. (Reclam-kiadás.)
