Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
36 PALUSCSÁK PÁL. Istenre állít, kimond, előbb minden tökéletlenségétől meg- tisztítsa és csak magának a tökéletességnek mint ilyennek a fogalmát mondja ki Istenről.1 55. Ezen alapigazságok felállítása után állapítsuk meg, mennyire értheti meg az elme a hittitkokat. Sz. Tamás két helyen foglalkozik külön ezen kérdéssel, a Summában, meg a Contra Gentesben. Vizsgáljuk meg külön-külön az angyaU mester ezen nyilatkozatait. Contra Gentesben (lib. I. с. VIII. és IX.) gondolatai a következők. Újból ismerettanából indul ki. A látható dolgok, amelyek- bői mi fogalmainkat merítjük, az isteni tökéletességnek nyomait viselik csak magukon és így Isten tökéletes meg- ismerésére nem vezethetnek. így az emberi elme, mivel fogalmait a látható dolgokból meríti, a kinyilatkoztatott igazságokat is szintén csak a látható világból merített fogalmai szerint foghatja föl. így nem hatolhat be azok teljes értelmébe, hanem csak igaz hasonlatokat hozhat fel azoknak a megvilágítására. Ezen hasonlatok azonban nem szigorú bizonyítások. Tehát a hittitkoknál nem is szabad arra törekedni, hogy azokat bebizonyítsuk. »Humana igitur ratio ad cognoscendum fidei veritatem . . . ita se habet quod ad eam potest aliquis veras similitudines colligere, quae tamen non sufficiunt ad hoc quod praedicta veritas quasi demonstrative vel per se intellecta comprehendatur. Utile tamen est ut, hujusmodi rationibus, quantumcumque debilibus se mens humana exerceat, dummodo desit сот- prehendendi vel demonstrandi praesumptio . . .« V. V. Ö. ». . . ex diversis perfectionibus in creaturis repertis ipsam se Deum) nititur designare, quamvis cuilibet illarum perfectionum aliquid desit, ita tamen quod quidquid alicui istarum perfectioni imperfectionis adjungitur, totum a Deo amoveatur, de pót. q. I. а. I. 1 Sciendum tamen est, quod cum omnis perfectio sit in Deo et nulla imperfectio, quidquid perfectionis invenitur in creatura, de Deo dici potest, quantum ad id quod est perfectionis in ipsa omni, remota imperfectione. In I. Sent, dist. IV. q. I. а. I. V. ö. S. Th. I. q. XIV. а. I. ad 1. Ezen okból függ össze lényegesen a bölcselet a hittudománnyal ! V. ö. Contra Gentes, lib. II. с. III.
