Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 33 azok, amelyekben nekünk a színről színre látás által örök boldogságunk leszen. Ezért nem érthetők fel itten a földön, hanem azokat hinnünk kell, Isten szavára el kell fogadnunk. Ö a mi tanítónk, mi tanítványai, itten higyjünk neki, ottan majd látni fogjuk szinről-szinre. »Unde ad hoc — mondja sz. Tamás — quod homo perveniat ad perfectam visionem beatitudinis, praeexigitur quod credat Deo tanquam discipulus magistro docenti«.1 A hit által mi Isten végtelen tudásának és a szentek boldogító látásának leszünk részesévé.1 2 De mivel még hiányzik a dicsőség fénye, azért mi csak hisszük, de még nem látjuk ezen kinyilatkoztatott igazságokat. 53. Hogy a hit által sem ismerjük meg Istent teljesen, és hogy a kinyilatkoztatott igazságokat sem értjük fel egészen, annak másik okát sz. Tamás a következőkben adja meg : »Haec etiam pauca quae nobis revelantur, sub quibusdam similitudinibus et obscuritatibus verborum nobis proponuntur«.3 A kinyilatkoztatás tökéletlen, mert az isteni, természetfölötti igazságokat földi hasonlatokban, emberi fogalmakban öltöztetve állítja lelkünk elé. Nem a maguk fényében, tisztaságában ragyognak előttünk, hanem ködben fátyolban : emberi képekben, halandók fogalmaiban. De ez a tökéletlenség azon kinyilatkoztatással, amely emberhez szól, természetszerűen egybe van kapcsolva. Isten ugyanis — így érvel sz. Tamás — mindenről úgy gondoskodik, ahogy annak a természete megköveteli. Az ember természete meg 1 II. II. q. II. а. III. V. ö. »Ultima autem perfectio ad quam homo ordinatur consistit in perfecta Dei cognitione: ad quam quidem pervenire non potest nisi operatione et instructione Dei, qui est sui perfectus cognitor. Perfectae autem cognitionis statim homo in sui principio capax non est ; unde oportet ut accipiat per viam credendi aliqua, per quae manuducatur ad perveniendum in perfectam cognitionem«. de vérit. q. XIV. а. X. 2 »Et hoc modo sacra doctrina est scientia, quia procedit a principiis notis lumine superioris scientae ; quae scilicet est scientia Dei et beatorum« I. p. q. I. а. II. V. ö. ». . . haec imperfecta cognitio effluit ab illa perfecta cognitione, qua divina veritas in se ipsa videtur . . .« Contra Gentes, lib. IV. с. I. 3 Contra Gentes, lib. IV. с. I. H׳r tudományi Eolvftirat. 1909. 3
