Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 355 vájjon a teremtett dolgokban az igazságosság Isten akarata- tói függ-e vagy sem.1 5. Ha mi az igazságosság legelső forrását és törvényét keressük — ez sz. Tamás gondolatmenete — akkor először tisztába kell jönnünk azzal, hogy honnét van a rend és az egymáshoz való viszony a világon. Az igazságosság viszonyo- kát rendez miért is az lesz az igazságosság legelső forrása, amitől ezen viszonyok elsősorban függenek. Ez pedig nem más mint maga az isteni bölcseség, amely a teremtményeket helyes, azoknak megfelelő viszonyba állította egymásközött, és magával, mint mindeneknek okával szemben. Ezen Isten rendelte viszony, rend az első törvénye az igazságosságnak. »Et ideo — írja — primum ex quo pendet ratio omnis justitiae est sapientia divini intellectus, quae res constituit in debita proportione et ad invicem et ad suam causam, in qua quidem proportione ratio justitiae creatae consistit«.1 2 6. Ha pedig a földi igazságosságnak az isteni bölcseség által megállapított rend a legelső törvénye, eszményképe, akkor a földi igazságosság csakis akkor az, ha ezen isteni törvénynek, Isten adta rendnek teljesen megfelel. »Hoc autem debitum (kinek mije legyen) ex divina sapientia dependet, inquantum sc. res naturalis debet esse talis, quod imitetur propriam ideam quae est in mente divina : et per hunc modum invenitur ipsa divina sapientia prima regula justitiae naturalis.«3 7. így ha mi az emberi jogok helyes meghatározását akarjuk, azzal kell mindenek előtt tisztában lennünk, milyen viszonyba helyezte Isten mint Teremtő az embert, ember- társaival és Alkotójával szemben. Ha van ilyen Isten ren- dél te viszony, akkor ez lesz az emberi jogok természetes és biztos zsinórmértéke, és az ember meg a társadalom csak akkor van a helyes úton, ha azon rendben él, amefyet 1 de vérit. q. XXIII. а. VI. 2 Ibid. V. ö. S. Th. I. q. XXI. а. I. ad 1. Isten csak azt akar- hatja, nisi quod ratio suae sapientiae habet. Quae quidem est sicut lex justitiae secundum quam ejus voluntas recta et justa est. 3 de vérit. q. XXIII. а. VI. ad 3. 24*
