Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 31 kinyilatkoztatás, Isten tökéletesebb ismeretére vezet, mint a mi természetes tudásunk Istenről.1 Mit tudunk mi meg a kinyilatkoztatás révén Istenről ? Nem ismerjük meg tökéletesen Isten lényegét az igaz, de mégis nagyban tökéletesedik ismeretünk, mert Istennek több és fönségesebb műveit látjuk, és oly igazságokat fogadunk el, amelyekre magunk sohasem jöhettünk volna.1 2 »Invisibilia Dei — írja — altiori modo quantum ad ,plura percipit fides, quam ratio naturalis ex creaturis in Deum proce- dens«.3 50. Behatolhat-e az emberi elme ezen kinyilatkoztatott igazságokba, teljesen megértheti, bebizonyíthatja azokat ? Hogy helyes feleletet adjunk, először is magának a tény- leges isteni kinyilatkoztatásnak tartalmát kell megvizsgál- nunk. A tényleges kinyilatkoztatás kétrendbeli igazságokat foglal magában ; természetes és természetfölötti igazságokat. Isten az ő kegyességében az emberiségnek azon igazságokat is kinyilatkoztatta, amelyeket az emberi elme önmagától is megismerhet és felérthet.4 Ezen természetes igazságokon kívül Isten még más, elméinket felülmúló igazságokat nyilat- koztatott ki ; ezek a tulajdonképeni hitigazságok. 51. Ami a természetes kinyilatkoztatott igazságot illeti, 1 Sensibilia autem ad hoc ducere intellectum nostrum non possunt, ut in eis divina substantia videatur quid sit, quum sint effectus causae virtutem non aequantes. Ducitur tamen ex sensibili- bus intellectus noster in divinam cognitionem, ut cognoscat de Deo quia est, et alia hujusmodi, quae aportet attribui primo principio. Sunt igitur quaedam intelligibilium divinorum, quae humanae rationi sunt pervia : quaedam vero quae omnino vim rationis excedunt. Contra Gentes, lib. I. а. III. 2 . . . licet per revelationem gratiae in hac vita non cogno- scamus de Deo quid est. . . tamen plenius ipsum cognoscimus : inquan- tum plures et excellentiores effectus ejus nobis demonstrantur : et in- quantum ei aliqua attribuimus ex revelatione divina, ad quae ratio naturalis non pertingit : ut deum esse trinum et unum. I. q. XII. а. XIII. ad llun. 3 II. II. q. II. а. III. ad 3um. 4 II. II. q. II. а IV. — Contra Gentes, lib I. с. IV. — de veritate, q. XIV. а. X.
