Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme

30

PALUSCSÁK PÁL.

szavait értelmezi »Invisibilia ejus etc.« (Rom. I. 20). Hármas dolgot ismer meg az ember természetes eszével az Istenről. Először, ami láthatatlan Istenben, vagyis Isten természetét. Világos, hogy nem úgy, ahogy Isten önmagában van, ez lehetetlenség. Hanem azáltal, hogy megismeri a teremtett dolgok természetét, amelyek nem mások, mint az isteni tökéletességnek halvány utánzatai. Másodszor, megismeri Isten erejét, amennyiben Istent, mint minden létezőnek utolsó okát és forrását fogja fel. Harmadszor, megismeri Isten fölségét, amennyiben belátja, hogy a mindenségben mindennek Isten a végcélja.1

»Contra Gentes«1 2 c. művében meg ezeket olvassuk. A teremtett dolgok szemlélése Istennek ismeretére vezet, még pedig a következőkben. A teremtett világ az Isten bölcseségénelc ismeretét nyújtja nekünk. Isten mint a legfön- ségesebb művész, örök eszmék szerint alkotta a nagy min- denséget, művészetének nyoma van mindenen. Megismerjük Isten végtelen erejét, mert Ő hozott létre mindent. Ezen ismeret szent félelmet, imádást fakaszt lelkűnkben. Végre Istennek jóságát mutatják nekünk a teremtmények és ezáltal Isten szeretetére indítanak.3

Ugyanezt tanítja az anyaszentegyház. A vatikánum azt mondja, hogy az emberi elme, a teremtett dolgokból, az egy, igaz Istent, Teremtőnket és Urunkat biztosan meg- ismerheti.4 Ezzel meg is van szabva a határ, ameddig az elme Isten megismerésében természetes úton előha- ladhat.

49. Azon ismerettani alapigazságból, hogy mi Istent természetes módon csak a látható világból ismerjük meg, indul ki sz. Tamás annak a bebizonyítására, hogy Istenről van még sok igazság, amely előttünk ismeretlen, vagyis a

1 In epist. ad Romanos, cap. I. lectio VI. V. ö. I. q. II. а. II.

2 Contra Gentes, lib. II. с. II.

3 Tehát a természetes Isten ismeret nem tisztán speculatio, hanem egyszersmint a vallás alapkötelességeinek is a forrása. Ezért mondja sz. Pál, hogy a pogányok »inexcusabiles«.

4 Canones. 2. De revelatione 1. (Denzinger, 1653).