Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
helyes megoldásától függ jóformán minden. Mi tehát a mi természetes ismeretünk tárgya ? Sz. Tamásnak ez a felelete. A mi természetes ismeretünk a külső érzékekkel kezdődik, mi a látható anyagi világból merítjük fogalmain- kát. így a mi természetes ismeretünk csak arra terjed ki, amire minket a látható dolgok vezethetnek. »Unde tantum se nostra naturalis cognitio extendere potest, inquantum manuduci potest per sensibilia«.1 Ebből kifolyólag mi természetes módon az Istent és tulajdonságait is csakis a látható világ- ból ismerhetjük meg. Mennyiben vezet minket azonban a látható világ Isten megismerésére ? Isten teljes tudására juttat ? Nem. Ez lehetetlenség, mert a látható világ nem tökéletesen tükrözi vissza és nem is tükrözheti vissza teljesen Istennek lényegét, mivoltát. így nem vezethet bennünket Isten lényegének teljes felfogására. Hogy a világ nem töké- letes képe Istennek, az abból világos, hogy a teremtett lények Vele nem egyranguak, az ő lényének és erejének csak halvány képei. Hasonlók ugyan Istenhez, de csak »secundum aliqualem analogiam«.1 2 így a mi fogalmaink is, amelyeket mi természetes úton Istenről alkotunk, nem fejezhetik ki Istent tökéletesen, hanem csak gyönge képben, hasonlatban.3 Hogy pedig semmiféle teremtmény sem tükrözheti vissza tökéletesen Isten lényegét, az meg azzal bizonyítható be, hogy minden teremtmény, még a legtökéletesebb is, meghatározott, véges tökéletességű és így Istennek, a végtelen tökéletességnek, teljes képmása nem lehet.4 így teljes lehetetlenség, hogy teremtett lény, angyal 1 I. q. XII. а. XII. V. ö. »Intellectus possibilis noster non potest se extendere ad aliqua intelligibilia nisi per illas formas quas a phantasmatibus abstrahit ; et inde est, quod neo Deum nec alias substantias immateriales cognoscere possumus naturaliter nisi per res sensibües«. de vérit. q. XVIII. а. II. 2 I. q. IV. а. V. 3 »Omnis autem similitudo divinae essentiae in intellectu recepta, non potest habere aliquam convenientiam cum essentia divina, nisi analogice tantum« de, vérit. q. VIII. а. I. 4 I. q. XII. а. II. 28 PALUSCSÁK PÁL.
