Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben
A SZABAD AKARATI TÉNY ELŐRELÁTÁSA AZ ISTENI ÉRTELEMBEN. 229 tes szemügyre-vétele, melyeket erre nézve főleg Suarez és iskolája állapítottak meg szerencsésen : Suarez maga meglehetős kimerítően tárgyalja kérdésünk elemeit, s annál csodálatosabb, hogy az újabb iskolás írók az ő meg- oldási kísérletét alig-alig ismerik. Suarezé az érdem, hogy az akarat okozati hatásának sajátlagos természetét kellő nyomatékkai hangsúlyozta s rámutatott a különbségre, mely az akarat oki érvényesülései s minden egyébnemü okozati hatás közt fenforog. A szaba- dón és a szükségkép működő okok közt lényeges a különb- ség az okozatiság szempontjából is ; de minthogy az érzéki tapasztalás világában csupa szükségkép s azért csakis egy irányban ható okokkal találkozunk, túlságosan hajiunk arra, hogy az önelhatározással nem rendelkező okok saját- ságait általában az oki viszonyra is kiterjesszük. Ebben rejlik a hiba — oly hiba ez, mint midőn az anyagelviség kétségbe vonja a szellemi lények létezését, mert érzéki tapasztalatai mellett megszokja, hogy az anyagi valósá- got a valósággal általában összecseréli — és csak ezt a hibát kell pótolnunk, hogy a felvetett nehézségre helyesen s kielégítően megfelelhessünk. Az érzéki tapasztalás körében ugyanis rendszerint nemcsak elegendő ok van megadva minden működő erőben, hanem ugyanebben egyúttal a működés iránya s az oko- zat faji minősége is tökéletesen meg van határozva. Ha pl. természeti erőkről van szó, ezek nemcsak »elegendők« arra, hogy valamely eredmény létrejöjjön, hanem úgy vannak kimérve, hogy csakis ezen bizonyos okozatra »elegendők« : velük és bennük — meg a körülményekben — előre és szükségkép meg van határozva pontosan az is, milyen lesz az okozandó eredmény : pl. mozgás-e vagy egyéb testi módosulás, és ha pl. mozgás lesz, a közreható fizikai okok összességében meg van adva az is, milyen irányú, mily erősségű, mily sebességű stb. mozgás várható. Azonban óriási hiba volna, ha azt hinnők, hogy ez a meghatározottság csakis az okság elvének mint ilyennek folyománya, s hogy csakis azért határozott az eredmény,
