Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben
230 BANGHA BÉLA. mert határozott az ok is. Nem az okság elvének mint ilyen- nek folyománya az, hanem a szükségszerű, okságra alkalma- zott okság-elvének. Tényleg azonban öntudatlanul is mindannyiszor feledjük e megkülönböztetést, valahányszor azt hangoztatjuk, hogy a szabadakarati tény létrejöttét is meg kell előznie valami- nek, amiből az okozatnak (a szabad cselekvési ténynek) mineműsége és minősülése határozott irányban következik. Pedig hát mikép fér meg e felfogás az akaratszabadság természetével ? Nem azt tartjuk-e a szabadság lényegének, hogy miután minden készen áll arra, hogy két dolog közt választhassunk,1 akaratunk még mindig teljesen függetlenül, minden egyéb tényező befolyásától menten, oda fordulhat s azt az irányt választhatja, amelyet »akar«, amely »neki tetszik«; azaz : amelynek előnybe-léptetése a másik lehető iránnyal szemben, amennyiben választás, pusztán és egye- dűl az ő önelhatározó erejére vezetendő vissza ? Ez az önelhatározó erő tehát az okozatiságnak egészen új és külön- álló nemét képviseli ; itt az ok nemcsak »elegendő« az okozat létrehozatalára, hanem annyira elegendő, hogy minden egyéb hozzátétel nélkül ugyanakkor az ellenkező irányú okozat létrehozatalára is teljesen elegendő. A szabadaka- rattal szemben tehát ki kell igazítanunk azon önkénytelenül megszokott felfogásunkat, mintha nála is előbb befogadó irányban kellene az okozat alaki okának érvényesülnie, mi- előtt kihatólqg érvényesülhetne; más szóval : mintha az akaratnál is csak akkor lehetne határozott s minősített okozatról szó, ha előbb a hatóok : az akarat maga szintén részesült kívülről jövő meghatározásban. Ez a kívülről ható meghatározás az akaratszabadságnak mint önelhatározó oknak egyenes fogalmi ellentéte. Ha már most ezzel a tisztultabb felfogással egybevet- jük azt, hogy az isteni együtthatás sem valami dologilag 1 Rövidség okáért csak a két tárgy közti választást vesszük szemügyre ; amit erről mondunk, könnyen alkalmazható a cselekvés vagy nem-cselekvés közt való szabad választásra is.
