Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben
228 BANGHA BÉLA. Csak mellesleg említjük, hogy a kegyelemtan is nehe- zen boldogulna ezzel a felfogással. Nehéz volna ebben a feltevésben megérteni, miként nevezhető a természetfölötti akarati tények terén a kegyelem az akarati önelhatározás okának, holott a kegyelem köz elfogadottan elsősorban ugyan- azon önkénytelen akarati vágyódásokkal azonos, melyeket a szóbanforgó nézet az önelhatározással azonosít ? Miként lehet valamit saját maga okának nevezni ? Avagy itt is megint csak a második önelhatározásra, az »actus secun- dus«-ra nézve fejt ki a kegyelem okozati hatást ? Ezzel a megoldással tehát szintén nem érhetjük be. Találunk-e egyáltalában jobbat ? Ügy látszik, nem; lég- alább erre vall azon körülmény, hogy némelyek a nehéz- ség elől meghátrálva egyáltalán kétségbe vonják az isteni együtthatás szükséges voltát, még pedig vagy egyáltalá- bán, vagy legalább a szabadakarati tényekre nézve. Az előbbi, az együtthatás szükséges voltát általában tagadó eljárás mindenesetre következetesebb. Mások nem kevésbbé gyökeresen bánnak el a nehézség- gél, amennyiben sem az akarati tényt vagyis akarást az akarattól mint képességtől, illetve az ezzel azonosított lélektől, sem egyáltalában a járulékot az alanyátó dologi- lag meg nem különböztetik, akkor sem, mikor az alany maradandó, míg a járulékok jönnek-múlnak. Ezek tér- mészetesen az isteni együttműködést sem különböztetik meg azon hatástól, mellyel Isten a teremtett lényeket létük- ben egyszerűen fentartja. Az ilyfajta megoldás, keveset mondva, az Iskola éles megkülönböztetéseinek Des Cartes- éktói származó lebecsüléséből ered és legalább is az iskolai bölcselők túlnyomó többségére nézve hasznavehetetlen, amennyiben ugyanezek szemében egyenértékű a nehézség elől való meghátrálással. IV. Megfelelőbb s véleményünk szerint valamennyi között még legkielégítőbb megoldásra vezet a szabadakarat tér- mészetének behatóbb vizsgálata s azon elvek következe
