Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről

162

DR. KISS JÁNOS.

volnának a szóban levő kifejezések, mert akkor sem a tárgyak alkalmazkodnának ismerő képességünkhöz, hanem a mi ismeretünk függne a mi értelmi s általában ismeretszerző képességünk minéműségétől. A Kant-féle kifejezések telje- sen alkalmatlanok a tényállás jelzésére, mert amit hang- zásuk szerint jelentenek, az egyszerűen lehetetlenség s az azonosság elvével ellenkezik. A lény olyan, amilyen s nem függhet ismeretszerzési minéműségünktől. Ettől csak a mi tényleges ismeretünk függhet, amit Aristoteles és iskolája nyíltan tanított s szüntelen és hangosan hirdetett. A peripa- tetikus iskola szerint a befogadás a befogadó minéműsége szerint megy végbe : quidquid recipitur, recipitur per modum recipientis, s mivel az ismeretszerzés a tárgy valamelyes befő- gadása, az ismeretszerző minéműsége szerint történik, quid- quid cognoscitur, cognoscitur per modum cognoscentis. Más- kép ismer meg az érzék, máskép az értelem, máskép a töké- letlenebb, máskép a tökéletes értelem, de a véges értelem sohasem egészen úgy, amint a megismerendő tárgy magá- bán van. Halljuk erről sz. Tamást : »Ámbár az értelem úgy ismeri meg a dolgokat, hogy ezekhez az értelmi kép által, mely ténylegesíti, hasonlóvá lesz, még sem szükséges, hogy a kép oly módon legyen az értelemben, amint a tárgyban van. Mert minden, ami valamiben van, ennek az utóbbinak módja szerint van ott. Mivel tehát az értelem természete más mint a megismert tárgyé, azért szükségképen más az a mód, melyen az értelem ért s az a mód, melyen a tárgy van. Ámbár ugyanis a dologban meg kell lennie annak, amit az értelem ért, de nem azon a módon.«1

< 1 Metaphys., 1. I. lect. 10. »Intellectus, etsi intelligit res per hoc quod similis est eis quantum ad speciem intelligibilem, per quam fit in actu ; non tamen oportet, quod modo illo sit species illa in intellectu, quo in re intellecta. Nam omne quod est in aliquo, est per modum eius, in quo est. Et ideo ex natura intellectus, quae est alia a natura rei intellectae, necessarium est, quod alius sit modus intelli- gendi, quo intellectus intelligit, et alius sit modus essendi, quo res exsistit. Licet enim in re esse oporteat, quod intellectus intelligit, non tamen eodem modo«.

П