Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL. 163 íme ez a helyes fölfogás az ismeretek viszonylagosságá- ról, nem pedig az, hogy maga a dolog idomul az ismeret- szerző alanyhoz. Ezt a tévedést, a tárgyi igazság változásá- nak téves tanát, nem is fogom én Kantra, azt nem is tanította ő, de egyrészt rossz kifejezéseket használt, melyeket, fájda- lom, igen sokan bizonyos vitézkedéssel s a dolog képtelensége által csak még jobban tüzelve utána mondanak ; másrészt az ismeretek viszonylagosságát annyira túlozta, hogy azok- tói minden tárgyilagosságot eltagadott. Ebben a törekvésben és ennek valósításában kiváló helyet foglal el az az állítás, hogy az oksági elv nem tapasz- talatból származik, sem az értelem elemző működéséből, hanem az ítélő értelem kész alanyi minősültségéből, mit Kant következőkép bizonyít. Megkülönböztet elemző és összetevő Ítéleteket; Elem- zőknek azokat mondja, amelyeknél az állítmány, bár rejtett módon, bennfoglaltatik az alanyban, miért is visszavezet- hetők az azonosság elvére ; a többiek összetevők. »Minden Ítéletben, ezek az ő szavai, melyben egy alanynak az állít- mányhoz való viszonyát gondolom (csak az állító ítélete- két veszem ; a tagadókra való alkalmazás azután könnyű), e viszony kétfélekép lehetséges. Az állítmány В vagy hozzá- tartozik az alanyhoz А-hoz, mint olyas valami, ami az A fogalomban (rejtett módon, versteckter Weise) már benn foglaltatik, vagy pedig В egészen kívül van az A fogalmon, habár kapcsolatban áll vele. Az előbbi esetben elemzőnek, az utóbbiban összetevőnek nevezem az ítéletet. Elemző (állító) ítéletek tehát azok, melyekben az ·állítmánynak az alannyal való kapcsolatát az azonosság alapján gondolom, azoknak pedig, melyekben e kapcsolatot nem az azonosság alapján gondolom, összetevő ítéletek legyen a nevük. Ama- zokat magyarázó, emezeket bővítő ítéleteknek is nevez- hetnők, mert amazok az állítmánnyal nem tesznek semmit sem hozzá az alany fogalmához, csak taglalás útján rész- fogalmaira bontják, melyeket (habár zavarosan) már gon- dőltünk benne ; míg az utóbbiak az alany fogalmához oly állítmányt tesznek, melyet semmikép sem gondoltunk И*
