Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL. 157 idő, a felhozott viszonyt megvizsgálni.«1 Majd ismét : »Ime egy érv, mely egyszerre bebizonyítja, hogy az előbb említett mondat sem szemléletileg, sem bebizonyíthatólag nem lehet bizonyos. Mi ugyanis oknak szükségességét minden egyes új létezésnél vagy a létezés új módosulásánál soha be nem bizonyíthatjuk, ha egyidejűleg ki nem mutathatjuk annak a lehetetlenségét, hogy semmi el nem kezdődhetik létezni valamely létrehozó képesség nélkül ; ha pedig az utóbbi mondatot be nem bizonyíthatjuk, akkor az előbbi bebizonyításának lehetőségét is kétségbe kell vonnunk. Hogy pedig az utóbbi mondat be nem bizonyítható, arról könnyen meggyőződhetünk, ha elgondoljuk, hogy, mivel minden különböző fogalmat egymástól elválaszthatunk s az ok és az okozat fogalmai nyilvánvalóan különbözők, könnyű nekünk valamely okozatot az egyik pillanatban mint nem létezőt s a másikben mint létezőt gondolnunk a nélkül, hogy vele a tőle egészen független fogalmakat : ok vagy létrehozó képesség, összekötnénk. Tehát a képzelőerőre nézve az ok fo- galmát a létezés kezdetének fogalmától könnyű szétválasztani, következéskép a megfelelő tárgyak valóságos elválasztása is lehetséges, mert ez semmi ellentmondót vagy képtelent nem tartalmaz ; következéskép ennek lehetetlensége csupán fogalmakból vett bizonyítással meg nem cáfolható ; már pedig ily megcáfolás nélkül lehetetlen az ok szükségességét bebizonyítani. «2 Az »Inquiry«-ban pedig így tanít Hume az ok és okozat viszonyáról : »Hasonló tárgyak mindig hasonlókkal kapcsola- tosak. Ezt tapasztaljuk. E tapasztalatnál fogva az okot úgy határozhatjuk meg, hogy az oly tárgy, melyre valamely más következik s minden az elsőhöz hasonló tárgyra mindig a másodikhoz hasonló tárgyak következnek. Vagy más szavak- kai : ha az első nem lett volna, a második sohasem létezett volna. Az ok megjelenése a megszokott átmenet folytán az okozat fogalmára irányozza az elmét. Ezt is tapasztaljuk. 1 A Treatise német fordítása után : »Uber die menschliche Natur«, L. Heinrich Jákob. Halle, 1790. I. köt. 161. 2 Id. mű, I. 163.
