Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
158 DR. KISS JÁNOS. E tapasztalathoz képest az ok más meghatározását alkot- hatjuk ; mondhatjuk, hogy oly tárgy, melyre más következik s melynek megjelenése mindig a másik tárgyra fordítja a gondolkodást. S ámbár mind e két meghatározásban oly körülmények foglaltatnak, melyek az ok fogalmához idegenek, azért még sem segíthetünk e bajon, sem tökéletesebb meg- határozást, mely az okban kijelölné azt a körülményt, mely az okozattal egybekapcsolja, el nem érhetünk. E kapcsolat- ról nincs fogalmunk ; sőt nincs is határozott képzetünk arról, hogy mit akarunk tulajdonképen tudni, midőn ennek felfogá- sára törekszünk. Mi például azt mondjuk, hogy a húr rezgése e meghatározott hang oka. De mit értünk ezen az állításon ? Vagy azt értjük, hogy e rezgést e hang követte és hogy minden hasonló rezgést hasonló hangok követtek; vagy pedig, hogy e rezgést e hang követte s hogy az egyiknek meg- jelenése alkalmával az elme elébe vág az érzékeknek s azon- nal a másiknak fogalmát alkotja. Az ok és az okozat viszo- nyát e két mód mindegyikén felfoghatjuk, de ezeken túl nincsen fogalmunk róla.«1 Kant magáévá tette Hume elméletének tagadó részét, amennyiben ő is azt vallotta, hogy az okság elve a tapasz- talatból és az ész abbeli munkájából, hogy az új dolgot elgon- dolja, nem származhatik, de nem fogadta el azt a részét, mely szerint az oksági elv csupán az érzékelő alanyra tör- tént ismételt behatásokból keletkező megszokás eredménye volna. Kant szerint az okság elve, hogy minden változás, minden jelenség, minden új dolog más után következik, úgy származik, hogy az ok és okozat fogalmait, melyek mint kategóriák az ítélő értelemben természettől fogva bennvannak, a jelenségekre alkalmazzuk s ennek követ- keztében a jelenségeket nem foghatjuk fel másként, mint okozati egymásutánban és kapcsolatban. Kant ez állításá- nak alapja és oka az volt, hogy egyrészt Hume-mal sem a tapasztalásból, sem az ész elemző működéséből nem tudta 1 Az »Inquiry« magyar kiadásából : »Vizsgálódás az emberi érte- lemről,« fordította dr. Alexander Bernát, II. kiad. 1906. 67 old.
