Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

A ZSOLTÁRKÖLTÉSZET LÉLEKTANA.

13

Talán nem tévednek, akik azt hiszik, hogy nincs az emberi szívnek nemes érzelme, mely a zsoltárokban hangokra nem találna. Ezért is rövidség kedvéért és hogy elkerüljük az ismétléseket, csak a legfontosabb érzelmek felemlítésére szorítkozunk.

A zsoltáros jól tudja, hogy a tettek erkölcsi értéke a belsőtől, a jó szándéktól függ. »Vájjon a tulkok húsát eszem-e ? vagy a bakok vérét iszom-e ? Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, és add meg fogadásidat a Fölségesnek ; és hijj segítségül engem a szorongatás napján : megmentelek és tisztelni fogsz engem«,1 int az Űr Asaf költeményében. Tehát a külső áldozat nem ér semmit, ha a belső szándék nem ad annak értéket.

Lépten-nyomon felhívnak a zsoltárok Isten szeretetére dicsőítésére ; a 117. és 135. zsoltárok pedig — különösen az utóbbi — szinte teljesen a »Confitemini Domino« körül- írásai. Gyönyörűen nyilvánul meg az Űr iránti bizalom és remény az 5., 24., 26., 113. és 117. zsoltárokban,1 2 mert egyedül az Űr ami örökségünk és mindenünk.3 — Hogy mennyire hangoztatják az Isten utáni vágyat, már láttuk ; itt csak azt említjük meg, hogy az ember egyéb vágyait is ismerik és a nemes vágyak kielégítését nemcsak meg- engedik, de boldogságnak is mondják4 (rendes családi élet), de korholják a nemtelen szenvedélyt, mint a zsidókét a pusztában.5 »Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet«,6 és boldogok, akik »Isten igazságosságá- bán járnak«.7

A zsoltárokban sokszor jut szava a szomorúságnak is. Sok zsoltárnak nincs is más tárgya, mint a szomorodott lélek panaszai. Kiválóak e nemben azon költemények,

1 49, 13—15.

2 V. ö. 56, 2 : »Lelkem benned bízik«.

3 15, 5 ; v. ö. 30, 16.

4 126, 5.

5 105, 4.

6 36, 11.

7 5, 9.