Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

115

hogy az egyházi szabálytól semmiben sem látszott el- térni«.

Az »invocatio (Ιπίζληαις) non contemptibilis« alatt a legtöbben a liturgikus epiklézist értik (Watterich, Hoppé, Rauschen). Lingens azonban (i. h. 83. 1.) nagy valószínűség- gél rámutat arra, hogy Firmilián az invocatióval a szentségi formát akarja csak jelölni. Mert ugyanazon levélben beszélve a keresztségről, invocatio alatt érti a keresztség formájának elmondását.1 Következésképen az idézett helyen is csak annyit akar mondani, hogy az a csaló asszony utánozva a misét, a kenyér fölött elmondotta a helyes formát, azaz a konszekráció szavait, s nem hagyta el a konszekrációt követő szokásos imádságokat sem ; tehát nem hagyta el az akkori kánon (sacrificium Domino non sine sacramento solitae praedicationis 1 2 offerret) imádságait sem.

Mindeddig nem találtunk egyetlenegy biztos tanút sem a szentatyák között a liturgikus epiklézis mellett.

Az első, akiről egész biztosan mondhatjuk, hogy a litur- gikus epiklézisre hivatkozik, sz. Basilius.

Sz. Basilius a Szentlélekről írt munkájában beszél azon egyházi szokásokról, melyeket nem a Szentírásból, hanem a hagyományból (αγραφος (Ήδασ/.αλία) tanultunk. Ilyenek a keresztvetés, a keresztkút-szentelés, a háromszori alá- merítés, az abrenuntiatio ; ilyenek az epiklézis szavai is : ρήματα της in■ικλήο'εως, melyeket a hálaadás kenyerének és az áldás kelyhének konszekrációjakor3 mondunk. »Mert —

1 Epist. ad Cyprianum nr. IX. (Migne, i. 11. 1162): »Illud quoque absurdum, quod non putant quaerendum esse, quis sit ille, qui baptizaverit, eo quod qui baptizatus sit gratiam consequi poterit invocata trinitate nominum patris et filii et spiritus sancti . . . At quis est in ecclesia perfectus et sapiens, qui hoc aut defendat aut credat, quod invocatio haec nominum nuda sufficiat ad remissio- nem peccatorum et baptismi sanctificationem.«

2 Ez a solita praedicatio az eredeti görög szövegben εκκλησιαστικά κηρύγματα (Basilius, ер. 241.) volt, ami teljesen ráillik a konszekrációt követő imádságokra. V. ö. Hoppé i. m. 25.1. jegyzet.

3 De Spiritu sancto, с. 27. 7a της επτχλήσεως ρ ή и а га hu τη άκαδείςετ του άρτου της ευχαριστίας καί τού ποτηριού της εελογίαςΙ τις