Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

116

DR. MIHÁLYFI ÁKOS.

folytatja a nagy egyházatya — mi nem elégszünk meg az apostol és az evangélium által említett szavakkal, hanem azok előtt és után másokat is mondunk, melyeknek a misz- tériumot illetőleg nagy fontosságot tulajdonítunk«.1

A kappadiciai nagy egyházatya az epiklézist az apostoli hagyományból származtatja uagyan (amiben azonban hatá- rozottan tévedett), de nem tulajdonít neki konszekráló erőt, csak nagy fontosságot. Nem elégszünk ugyan meg — mondja — az apostol által (Pál) és az evangéliumban említett szavak- kai, t. i. a konszekráció szavaival, hanem ezeken kívül nagy fontosságot tulajdonítunk más a hagyományból vett szavak- nak is, melyeket a konszekráció előtt és után mondunk, azaz a mai terminológia szerint a kánon imádságainak. Basilius az epiklézis szavait csak oly fontosaknak és nem fontosabbaknak tartja, mint a konszekráció előtt mondott, apostoli hagyományból vett imádságokat. Ez a teljesen helyes álláspont. Hisz mi sem elégszünk meg a konszekráció szavainak elmondásával, mi is fontosaknak tartjuk a kánon vagy az anafora ősrégi hagyományból származó imádságait, de ebből még nem következik, hogy ezeket a konszekráció érvényességéhez tartanánk szükségesnek. Ep így nem követ- kezik ez sz. Basilius nyilatkozatából sem.

Felfogásunkat megerősíti szt. Basiliusz barátjának nazianzi sz. Gergelynek és testvérének nyssai sz. Gergely- nek nyilatkozata. Egyik sem szól a liturgikus epiklézisről, bár mindegyik beszél az Oltáriszentség létrehozásáról, mely- nél csak egyetlen lényeges mozzanatot emelnek ki : a kon- szekrációt. Nazianzi sz. Gergely Amphilochius püspökhöz in- tézett levelében így ír : 2 El ne mulaszd, hogy érettünk imádxoir ityíuiv 'εγγρηφιΜ; ημϊν χιιταλέλοιπεν; ου γάρ δι■/ τούτοι■; άρχουμε‘fa, ων ό άπόοτολο1] τό ευαγγέλιον επε μνηοίλ η, ηλλα και προλέγομεν και επιλέγομεν έτερη, <■׳,' μεγάλην έχοντα προ; το μ νσ τι:ο 101■ την Ισχΰν, εκ τηζ άγράιγου διδηυκαλία; παραλαβονια,\

1 ε.־ιί τη ανηδείϊει τού ηρτου. Lingens (i. h.) a kenyér elő- készítésének (Vorbereitung) fordítja, én azonban Renaudot (Litur- giarum orientalium collectio I. 220.) után konszekrációnak mondom.

2 Akh ui ίλεοοε^έστατι, μη χητοχνει κηΐ ποοοεύχεο&ιη καϊ προο-