Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

98

NYŐGÉR ANTAL.

necessarium, és az adott körülmények közt szükséges, necessarium secundum quid.

Krisztus a föltámadásának szükségességéről szólván, vájjon az absolut necessariumot érteti-e az evangélista, vagy pedig azt, amelyik csak secundum quid ?

Az absolutot nem ; mert bizonyos az, hogy Krisztusnak föltámadása az Istennek szabad tette volt. Megtehette volna ő azt, hogy elhalasztja, vagy épen el is hagyja és egyéb, más módon üdvözíti az embereket s csupán csak mint lélek uralkodik a boldogság honában.

Ebben végtére nincs ellenmondás, nem is foglal magában valami olyan képtelenséget, ami egyáltalán ellenkeznék az Istennel, úgy hogy azt lehetne mondani : ez föltétlenül lehetetlen.

A másikféle szükségesség az úgynevezett necessarium secundum quid, ez megvan a Krisztus föltámadásánál, és pedig kétféle tekintetből.

Először abból, hogy Krisztus testét, úgy amint meghala, t. i. az unió hypostaticánál fogva a legnagyobb fokban megillette az élő és megdicsőült állapot, mivel ennek el- érésére ez vala a legalkalmasabb eszköz.

Másodszor szükséges volt Krisztus feltámadása abból a tekintetből, mivel ennek ellentéte, azaz a föl nem tárna- dása, lehetetlenség volna, nem ugyan az a föltétien lehetet- lenség, hanem csak olyan, mely az e kérdésben fönforgó körülmények folytán áll be.

Ily fönn forgó körülmény az, hogy Krisztusnak föltárna- dását kijelentette próféciákban az Isten, továbbá ő maga is nyilván megmondotta ezt. Ha már ily jövendölések, ily isteni szavak elhangzottak, akkoron az ezek meglétében a lehetetlenség tiltakozik a föltámadása elmaradását illetőleg ; tehát ily szükségesség követelménye a Krisztus föltámadása.

Ez értelemben mondja szent Pál : »Ha Krisztus föl nem támadott, hiábavaló tehát a mi hitünk.«

Ily körülmény továbbá az, hogy Krisztus az isteni igazságosság szerint kiérdemelte az ő feltámadását, ennél- fogva egyenest szükséges volt tehát Őneki föltámadnia,