Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

99

mivel a hűséges Isten nem tagadhatja meg az igazságosság szerint kijáró jutalmat. Erre vonatkozólag mondja szent Pál: »Megalázd önönmagát és engedelmes lön háláiig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten fölmagasz- talá őt«.1

Szent Athanáz a föltámadást mondja e fölmagasztalás- nak, de egyúttal azt is kijelenti, hogy már ez az unió hypo- staticánál fogva is megillette őt,1 2 mindazonáltal a Krisztus érdemszerző tetteit elsorolván, így szól : »Legyőzvén ugyanis a halált, mi volt még hátra ? Nem más, mint hogy a halál felett aratott diadal jeléül feltámadjon«.3

Ide céloz szent Ágoston is, amidőn így prédikál : »A szenvedés megalázása díja a feltámadásnak«.4

Szent Tamás az ő éleselméjűségével gyönyörűen tárgyal e szükségességről5 s imigyen bizonyít : én azt felelem ki- mondandóul, hogy Krisztusnak öt okból kellett feltámadnia. Először ugyanis az isteni igazságosság begyőzése végett, amelynek tisztje fölmagasztalni azokat, akik önönmagukat az Istenért megalázzák, amint ezt szerit Lukács evangeliu- mának 1. részében megírta : »A hatalmasokat lelépteté fejedelmi székökből és az alázatosokat felmagasztalá.« Mint- hogy pedig Krisztus, szeretetből és engedelmességből az Isten iránt, magát egész a keresztfának haláláig megalázta ; szükséges volt, hogy az Isten fölmagasztalja őt egészen a dicsőséges föltámadásig. Amiért is az ó személyéről a 138. zsoltárban ezt olvassuk : Te megismerted (azaz jóvá- hagytad) leülésemet (azaz megaláztatásomat és szenvedé- semet) és fölkelésemet (azaz megdicsőítésemet a föltárna- dásban, amint Glossa magyarázza).

Ezután áttér szent Tamás annak a bizonyítására, hogy

1 Filipp. 2., 8., 9.

2 S. Athan. Orat. 2. contr. Árián.

3 S. Ath. Lib. de Incarnat. »Profligata enim morte quid reli- quum erat nisi ut in tropheum devictae mortis resurgeret«.

4 S. August. Tract. 104. in Joan. »Humilitas passionis meritum est resurrectionis«.

5 Qaest. 53. a. 1.

7*