Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

A ZSOLTÁRKÖLTÉSZET LÉLEKTANA.

7

lelkűnkhöz szól,1 meggyógyítja lelkünket2 és életre kelti,3 gondja van lelkünkre 4 és őrzi azt.5 Számos esetben halljuk, hogy Isten a lelket, vagyis az egész embert, kiragadja a különböző veszedelmekből : a halálból,6 az alvilágból,7 az üldözők elől,8 mint a tőrből kiszabadult madarat ; 9 általá- bán Isten megmenti szolgáinak »lelkét«.10 Ellenségeink pedig arra törekszenek, hogy »lelkünket megalázzák«,11 »keresik lelkünket«,12 hogy »megfogják«.13 Lelkünk az, ami Isten- ben bízik,14 ami él,15 lelkünk telik el nyomorúsággal16 és örömmel.17 Figyelemreméltó, hogy 77, 18. szerint »a zsidók lelkűknek kérték az ételt, 106, 18. szerint pedig »lelkök undorodott meg minden ételtől«.18 Főleg ez utóbbi helyek teszik világossá, hogy a lélek az egész embert jelenti és méltán. Az elnevezés a fontosabb részt szokta követni és épen a test és lélek kölcsönös egymásra hatása miatt, — melyet pedig a zsoltárköltészet is jól ismert19 —igen helyén- való az elnevezés.

De ha a zsoltár költészet psychologiája kellő figyelemben részesíti a lelket, mint az emberi élet legfőbb tényezőjét, nem feledkezik meg a testről sem, — melynek még rendes

1 34, 3.

2 40, 5.

3 65, 9.

4 68, 19.

5 85, 2 ; 120, 7.

6 32, 19 ; 55, 13 ; 56, 5 ; 114, 8.

7 85, 13 ; 93, 17.

8 21, 21 ; 108, 31.

9 123, 7.

10 33, 23 ; 71, 14 ; 114, 4 ;

11 56, 7.

12 62, 10 ; 69, 3 ; 85, 14.

13 58, 4 ; 93, 21.

14 129, 4. 5.

15 68, 33.

16 106, 26; 122, 4; 123, 5; 118, 25. 28. 81 ; 119, 6.

17 130, 2.

18 106, 26.

19 31, 3 : Quoniam tacui, inveteraverunt ossa mea.