Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

8

DE. PATAKY AEHOLD.

életkorát is megemlíti1 — sőt egyes részeinek is különös jelentőséget tulajdonít. »Valakinek húsát enni« a héber szójárás szerint rágalmazást jelent; így értsük 26, 2. : »Midőn ellenek közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat. . . magok meggyengülnek és elesnek«. »Testünk újra felvirul« az Űr kegyelme folytán,2 míg haragja miatt »nincs egészség testünkben«.3 Szívünkkel együtt »testünk is örvend az élő Istenben«,4 és »áldja az Űr szent nevét«.5 A »test« szó néha egyjelentésű a »lélek«-kel, szintén jelenti az egész embert, pl. 55, 5. »Istenben bízom ; nem félek, bármit tegyen nekem a test« ; de a zsidó lélektan is tisztában volt azzal, hogy a test csak gyöngébb rész, mely sokszor kerékkötője a lélek- nek : »Megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, el- enyésző és vissza nem térő lehelet«,6 melyet csak Isten félelme tarthat féken : »Szegezd át félelmeddel az én teste- met, mert félek a te ítéleteidtől«.7

A testtel néha synonym kifejezés a csont. Csontjaink hirdetik Isten nagyságát,8 s a megaláztatás után új örömre kelnek.9 A csontok kiszáradnak, mint a forgács, a nagy megpróbáltatások idején,10 a testhez tapadnak,11 megzavarod- nak,12 szétszóratásuk pedig a fájdalom legnagyobb jele.13

A test egyes részeinek is van lélektani fontossága. A »kebel« és »gyomor« az ember egész belső világát is jelentik, a szellemi világot is : »Mert lealáztatott lelkünk a porba ;

1 89, 10 : hetven, legfölebb nyolcvan év ; ami ezen felül van, már kész nyomorúság.

2 27, 7.

3 37, 4.

4 83, 3.

5 144, 21.

6 77, 39.

7 118, 120.

8 43, 25. V. ö. 30, 10.

9 34, 10.

10 50, 10.

11 101, 4.

12 101, 6.

13 6, 3 ; 30, 11.