Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 99 hetjük azt a gondolatmenetet, melyből szaktudományos értéke kitűnik. A hőenergia viselkedésétől elvonatkozva a második alaptétel mindenekelőtt kimondja, hogy az energiaalakulá- sok határozott irányt követnek (Le Chatelier-Braun elve) és pedig az intenzitástörvény értelmében ; 11a számba vesz- szűk az összes szereplő energiákat, a rendszer szabad ener- giája, vagyis az átalakulásokra használható energiája fogy (Pfaundler : die Materie strebt nach Entwertung, die Energie nach Entartung). Eddig a törvény a tapasztalat határai között mozog, nem egyéb mint kísérletek és megfigyelések tételes kifejezése, és ép úgy igazolható, mint az entropia- tétel. De midőn tovább megy, és az entropiatételnek nem- csak biztosságára, hanem exaktságára is törekszik, midőn minden energiát két tényezőre bont, s ezek egyikét, nevezze bár extenzitásnak, vagy kapacitásnak, vagy kvantitásnak, úgy akarja kezelni mint az entrópiát, oly általánosítást végez, melynek jogosultsága minden adott esetben külön igazolásra szorul.1 Az a nagy küzdelem, mely az energia- tényezők körül mindmáig folyik,1 2 korántsem érinti az alap- gondolatot, mely abban a kijelentésben nyer kifejezést : A szervetlen világ folyamatai határozott irányt, tendenciát mutatnak egy egyensúlyi állapot felé. E gondolat, ismételten hangsúlyozzuk, exakt módon igazolva van, tehát termé- szeti tényt fejez ki ; akár a thermodinamika második tételé- nek, az entropiatörvénynek szigorú fogalmazásában, akár az energetika második alaptételének még tapogatódzó alakjaiban tekintjük. Megállapított tényeket voltaképpen nem lehet a formális logika fegyvereivel kikezdeni; contra factum non valet argu- mentum. Haeckel egy helyt azt mondja : »A második alap- tétel ellentmond az elsőnek, tehát téves.«3 A kijelentés tét1 Winkelmann, Handb. d. Phys. I. 89. 2 Helm, Die Energetik 292. kk. 3 Haeckel, Welträtsel népies kiadás 100. 7*
