Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

269

fegyveres, életre-halálra elszánt őrség állt s így csakis ennek a testén juthatott vagy juthattak volna be a koporsóhoz a sírtörők.

Ez zaj nélkül meg nem történhetett volna. Mit felel erre Renan ? Tán zavarba jön ? Ö nem ! Kitűzött célja volt őneki azt bizonyítani, hogy Krisztus nem támadott föl, tehát testét ellopták.

A keleti sírok — amint leírja Renan a jeruzsálemi sírokat és jelesen a Krisztus sírját — kamraformán, úgy- mond, bejárattal bírnak s nincs könnyebb, — így beszél tovább — mint az ily helyszínen megkerülni a sír száját, vagyis azt az ajtónyílásfélét és hátulról férkőzni oda, ahol a test fekszik.

Igenis ezt is meg lehet tenni, de nem ám oly rövid idő alatt és semmi szín alatt sem zajtalanul, mert hiszen a Goi- gotha oldalához emelkedő kertben volt az Úr sírja és Ari- mathiai József mint gazdag ember nagy költséggel, hosszú időn keresztül vágatta e sírüreget az előbb lefaragott kő- sziklába, amelynek hátulja a golgothai kősziklahalomba végződött, így pedig lehetetlen hátulról folyosót vájni a Krisztus testét rejtő üreghez. Még ha puszta agyag, vagy homok volna is ama hegy, akkoron is őrök szemeláttára, vagy fülehallatára el nem lehetne azt a munkát végezni egy nap alatt, nem hogy sziklakőfejtő-szerszámokkal észre- vétlenül, zajtalanul dolgozhattak volna ottan a sírtörők.

Alulról sem juthattak Krisztus sírjába az állítólagos sírtörők, mert egész Jeruzsálem igen kemény és mély kő- talpon áll. Vagy azt vetné valaki ellen, hogy ez ihár a sír- üreggel együtt készült ? Ez sem válnék be, hiszen József magának készítette e sírt és azt csak nem gondolhatjuk, hogy a saját maga holttestét akarta, szándékolta volna ellopatni. Ki hinne el ilyet, hisz mindenki, pláne olyan, aki nagy költséggel gondoskodott kriptájáról, az holttestének valóban nyugalmas, háborítatlan házat akart készíteni.

Az őrző katonák jelenlétében tehát a sírból nem lehetett ellopni Jézus holttestét oly módon, hogy azt a katonák észre ne vették volna. Ott van különben ma is ez a sír, szá-