Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

270

NYŐGÉR ANTAL.

zadok óta, majd kétezreden keresztül szemlélők ezt az oda zarándokolt emberek milliói, ismerték azt a helyet az árgus- szemekkel vigyázó zsidók, megnézték már azt a mindenben, mi Krisztusra vonatkozik kétségeskedők és a gáncsoskodó hitetlenek. Sehol sincs ott valami fúrt, vésett, alagútnak, folyosónak nyoma, amelyen keresztül a sírban nyugvó Krisztus testéhez hozzá lehetett volna férkőzni, hogy ezen át lopva eltüntethessék a holttestet, amelyet pedig, hogy Krisztus hü követői nagypéntek esthajnalán valóban oda behelyeztek, arról minden kétséget kizáró bizonyosságot szerez a zsidó főtanács tagjainak ünneprontó husvétnapi föllépése Pilátusnál.

De ha ellopták volna is Krisztus holttestét, sürgetően áll elő a kérdés, kik tehették ezt meg ?

A Krisztus halálát elhatározó szanhedrin tagjai azt hireszteltették, hogy eljővén éjjel a tanítványok, ők voltak a tettesek. Vájjon ezek tették-e ezt ? Tizenegyen voltak a tanítványok, és rettentő félelmek közt bújkáltak, amint ez az evangéliumokból jól ismeretes.

Bajos még azt föl is tenni, hogy azok, akik a reménylett messiási országnak a mester halálával ily szörnyű végű meghiúsulását látták ilyen életveszedelmes cselekedetre vál- lalkozzanak ; épen ezek, kik az élő mester mellől kettő kivé- telével a főpapi fegyveres szolgáknak csak láttára is gyáván megfutamodnak és e kettő között a legbátrabbnak ígérkező Péter már a főpap pitvarában egy gyönge leányzónak gyanú- sító szavára elesküszi a Názárethi Jézushoz való tartozó- ságát. Bajos tehát azt elgondolni, hogy ezek az életökért reszkető emberek a fegyveres őrök oldala mellől kiragadni merészkedtek volna az Úr holttestét.

Mindennek a lélektani lehetetlenségnek dacára Renan mégis abban erőlködik, hogy a tanítványok vitték el a testet a sírból. Hogy kik ? azt is megmondja : egy részök — úgymond »Az Apostolok« könyvének írója.

»A zsidók — így írja Renan — hitték, hogy a tanít- ványok eljővén éjjel, ellopták a testet. . . Ámde a zsidók e magyarázata, habár megcáfolhatatlan, távolról sem elé-