Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
826 DR. NOTIER ANTAL. az érintett rész törlésével nem szent István apostoli követ- ségét akarta tagadásba vonni, hanem csupán a helytelen kifejezésből eredhető félreértéseket akarta megelőzni. Miért is — mondja Rajner — a pápa ezen tilalmát nem használ- hatjuk teljes erejű érvül szent István legatio apostolicája ellen. Egy másik érve Raj nemek az, hogy II. Paschalis pápa 1103. évi kiváltságlevelében, mellyel a pannonhalmi apátság szent Istvántól nyert kiváltságait megerősíti, tulajdonképen csak szent István azon intézkedései erősíttettek meg, melyek a monostor anyagi ellátására vonatkoznak ; az egyházi tér- mészetű kiváltságokat pedig, nevezetesen a püspöki jog- hatóság alól való kiváltságot nem megerősítőleg sorolja fel a pápa, hanem önálló rendelkezéssel adja a monostornak ; a somogyi tizednek a veszprémi püspöktől való elvonását és az apátságnak adományázását »nem mint az apostoli szék teljhatalmú követének jogi intézkedéséből eredő tized- rendezést, hanem mint adásvételt hagyja jóvá«.1 Ezt az érvelést azonban nem tekinthetjük meggyőző- nek. Mert először is nincs bebizonyítva az, hogy a pápai kiváltságlevélben előforduló szóbanforgó stiláris megkülön- böztetés szándékos és hogy a pápa jogi jelentőséget kívánt annak tulajdonítani. Másodszor, még ha ez az utóbbi eset forogna is fenn, II. Paschalis álláspontja nem dönti meg szent István apostoli követségét. Tudjuk, hogy VII. Ger1 »Secundum praeceptum beatae memoriae Stephani, pii regis, per praesens privilegium confirmamus, atquae statuimus, vt nulli Comitum, nulli episcoporum, nulli cuiquam alii de rebus, quae iam dicto monasterio collatae sunt, et concessae, vel in posterum canonice conferendae, liceat minuere, vel auferre, vel ablatas retinere. Decernimus etiam, vt nulli episcoporum liceat in iam dicto monasterio ordinationes facere, seu publicas missas celebrare, nisi ab Abbate inuitatus fuerit ; vel in ecclesiis, eidem monasterio subiectis, sacerdo- tem excommunicare, vel ad synodum vocare, aut abbates et monachos. Decimae vero, quas piae recordationis Stephanus rex ab Ecclesia S. Michaelis emit, et aliae concessiones, quas pro tuitione patriae, ero statu regni, pro augmento fidei beato Martino concessit, firmae pt illibatae permaneant.« Fejér, Codex dipl. II. 40.
