Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 825· raészetű rendelkezéseket tett, csakis pápai megbízás alap- ján járhatott el ; és e megbízás szélesebbkörű volt mint az, melyet pl. frank uralkodók kaphattak a római Szent- széktől. Hogy szent István a római Szentszéktől azt a kivált- ságot kapta, hogy keresztet vitethet maga előtt, ez az ő· pápai követségének csattanós bizonyítéka. És hogy csak- ugyan kapta ezt a kiváltságot, ezt nem tekinthetjük alap- tálán hagyománynak; mert hiszen hogy valaki keresztet vitethet maga előtt, nem olyan gyakori jelenség, hogy az feltűnést ne keltsen. Hogy pedig ily kiváltságot világi feje- delem kapjon, épen páratlan esemény. Lehetetlen tehát, hogy az erről szóló hagyomány minden alap nélkül képző- dött volna. Nincs tehát okunk kételkedni Hartvik erre vonat- kozó előadásának megbízhatóságában. Ami magát a keresztet illeti, láttuk, hogy néhány főpap, az ő primási vagy pápai helytartói minőségének jeléül nyerte a római Szentszéktől a kereszt elülvitelének kiváltságát. És láttuk azt is, hogy e kiváltságok mind a XI. században, többnyire röviddel a szent Istvánnak adott kiváltság után, adattak az illető főpapoknak. Rajner Lajos1 hasonlóképen kétségbevonja szent István apostoli követségét. Az ő érvei a következők : A Hartvik-féle életrajznak ép azt a részét, mely szerint szent István jogosult volt volna a magyarországi egyháza- kát mind a világi, mind az egyházi jog terén kormányozni, III. Ince 1201-ben, a kalocsai érsek és püspöktársai kérelme ellenére, nem engedte a szent zsolozsma alkalmával egyhá- zaikban felolvastatni. Azonban ennek a körülménynek Rajner maga sem tulajdonít döntő súlyt ; mert elismeri annak a lehetőségét, hogy III. Incét ezen engedély megtagadásában politikai okok vezették ; lehet, hegy ezen rendkívüli kivált- ságnak nyomait a római egyház scriniumaiban hasztalan kereste ; de az is lehet, hogy csak a kifejezés helytelensége ellen volt kifogása. Tehát nem lehetetlen, hogy III. Ince 1 Rajner, id. m. I. 413. s köv.
