Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme

794

PALUSCSÁK PÁL.

fölöslegessé. »Sed quando unam cum alia conferimus et quo- modo concorditer et simul stare possit attendimus, nisi fidei firmitas obsistat protinus in ambiguum venit, quidquid multiplex ratiocinatio persuasit.1

Másik elve Richardusnak az, hogy nekünk a hit igaz- ságait és az isteni titkokat nem a mi saját elménk szerint kell meghatároznunk, hanem a szentatyák hagyománya szerint. A mi elménk tökéletlen, véges. Sok minden van már itten a természetben, ami elménket túlhaladja, így bizonyos, hogy sok minden van az isteni természetben, amit mi meg nem érthetünk 1 2 Eszerint a hit igazságai nem bizonyíthatók be, természetfölötti igazságok maradnak.

Harmadik alapgondolata az, hogy mi a természet- fölötti igazságokat nem szemlélhetjük önmagukban, hanem a látható világból vett hasonlatokkal igyekezünk azokat megérthetőkké tenni. Ennélfogva belátásunk ezen igaz- ságokba tökéletlen, következőleg elménk nem hatol be azok teljes ismeretébe.3

Érveléseinek horderejéről egyszer meg így nyilatkozik,

1 De Trin. lib. IV. e. I. (Migne, CXCVI. col. 931.) Vagy mint sz. Tamás mondja : »Trinitate posita congruunt hujusmodi rationes, non tamen quod per has rationes sufficienter probetur trinitas per- sonarum.« S. Th. I. q. XXXII. a. I. ad 2.

2 ». . . si experientia te docet aliquid esse supra intelligentiam tuam in natura humana, nonne eo ipso te docuisse deberet aliquid esse supra intelligentiam tuam in natura divina. Potest itaque homo discere ex semetipso quid existimare debet de his quae sibi credenda proponantur de Ileo suo. Haec propter illos dicta sunt, qui altitudinem divinorum secretorum nituntur definire vel determinare juxta capaci- tatis suae modum non juxta traditionem Sanctorum Patrum . . .« De Trin. lib. III. c. X. (Migne, CXCVI. coi. 922.) Ezen érvelést használja sz. Tamás is. C. Gentes I. 3.

3 »Ubi ad alta quidem ascendere volumus, scala quidem uti solemus nos qui homines sumus et volare non possumus. Rerum ergo visibilium similitudine pro scala utamur, ut quae in semetipsis per speciem videre non valemus . . . per speculum videre mereamur . . .«, de Trin. lib. V. c. VI.. (Migne, CXCVI. coi. 952.) Ezen okból a Szent- írás is látható képekben beszél mihozzánk. Benjamin minor, cap. XV. (Migne, CXCVI. col. 10.)