Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
714 DR. KISS JÁNOS. ismerjük az okot és összes körülményeit, biztosan, tárgyi- lagos értékkel következtetünk a beállandó okozatra. Ez a következtetés előremenő, apriorikus gondolatmenet. Viszont ha az okozatot ismerjük, visszakövetkeztethetünk a cselekvő okra, amelynek cselekvéséből származott s ez visszamenő, aposteriorikus gondolatmenet lesz. Nem mindenkor vagyunk képesek az okozatból meghatározni annak cselekvő okát, mert vagy magát az okozatot nem ismerjük eléggé, vagy nem tudjuk, milyen okból származhatott. Egyet azonban bizonyosan tudunk : hogy ha valami létesült, az valamely mástól mint létesítőtől vagyis cselekvő októl származott. A cse- lekvő ok és okozata közt levő viszonynak ezt a mozzanatát nevezzük oksági elvnek. Az oksági elvet különbözőkép fejezik ki. így mondják : Nincs okozat ok nélkül. Ezt a meghatározást nem helyesel- hetjük, mert az »okozat« szó már megmondja, hogy »okból« van, ez pedig elvcsusztatás, petitio principii. Latinban mond- ják olykor : Non est effectus sine causa. Ezt a meghatározást sem helyeslem, mert alanya : effectus kétértelmű ; ha csak annyit akar jelenteni, hogy factum est, lett, akkor helyes, mert annyit jelent, hogy ami lett, quod factum est, mástól lett, nem önmagától ; de az effectus annyit is jelenthet, hogy causatum, okozat, akkor pedig egyenlő ezzel : az okozat ok által lesz, ami elvcsúsztatást tartalmaz. Azért helyesebb oly alakú Ítéletet használnunk, amely csak azt tartalmazza, hogy lesz. Ilyen az Aristoteles és sz. Tamás által használt tétel : Quidquid movetur, ab alio movetur, ami mozog, vagyis változik, más által változik, nem maga által.1 Kant így fejezi ki : »Alles, was geschieht (anhebt zu sein), setzt etwas voraus, worauf es nach einer Regel folgt«,1 2 minden, ami történik (kezd lenni), valamit feltételez, ami után szabály szerint következik. Ez a meghatározás ugyan nem tökéletes, mert a felületen mozog, az ok és az okozat belső 1 Arist. Physic. 1. VIII. c. 5. — Sz. Tamás Summa Theol. 1. qu. 2. art. 3. 2 Kritik der reinen Vernunft, Kirchmann, Leipzig, 1881. 207. s köv. old.
