Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL. 71» 1 hozza létre okozatát, legalább némelyek nem látnak ebben lehetetlenséget. Ezek alapján helyesebb lesz a cselekvő okot így hatá- roznunk meg : Oly elv, mely cselekvés által létesít valamit.1) A cselekvő oknak megfelel okozata, amely valamely változás vagy valamely lény létrejövésében áll. Az ok és okozata közé esik a cselekvés, melynek elve az ok, határa pedig az okozat. A cselekvő okkal nem épen azonosak, mégis azzal szoros összefüggésben vannak s a cselekvő okságra módosítólag hatnak az alkalom és a feltétel. Az alkalom (occasio) oly körülmény, amely az értelmes cselekvő oknak többé-kevésbbé kedvez s ezt cselekvésre ösztönözheti. Nem cselekszik, de hathat a cselekvőre. A feltétel (conditio) oly tény, melynek beállta, léte a cselekvő ok működéséhez többé-kevésbbé, néha meg, az úgynevezett conditio sine qua non-nál, egy- szerűen szükséges. Nem cselekszik, de hogy a cselekvő ok működjék, ahhoz szükséges. Ügy az alkalmat, mint a fel- tételt, kivált pedig a nélkülözhetetlen feltételt (conditio sine qua non) sz. Tamás egyes esetekben mellesleg oknak (causa per accidens), más esetekben pedig együttes oknak (concausa) 1 2 nevezi. Tulajdonképeni cselekvő oknak azon- bán nem mondhatók s az oksági elv róluk nem érthető. II. Miben áll az okság elve ? Az okság elvét arról a szükségképes viszonyról állítjuk, mely a cselekvő ok és okozata közt fennáll. Ez a viszony kölcsönös, amennyiben a cselekvő okból bizonyos meghatá- rozott körülmények közt következik az okozat, miért is az okból a bekövetkezendő okozatra következtetünk s ez a következtetés tárgyi értékkel bir, azaz a cselekvő okból meghatározott körülmények közt csakugyan, a dolgok rend- jében és folyamatában következik az okozat. Azért ha jól 1 L. pl. Wülems, Institutiones Philosophicae. Treviri, 1906. Vol. I. 530. old. 2 In V. Metaphys. lect. 5.
